10. rész

Mikor közeledett a házhoz, már messzirõl feltûnt neki egy alak. Fekete haj, fekete szerelés, ez csak Bill lehetett. A fiú is észrevette õt és elindult felé.
-Szia Édes! – megcsókolta Anitte-t.
-Szia! Azt hiszem, rájöttem, mi hiányzott nekem az elmúlt napban. – mosolyodott el a lány.
- Ne haragudj, hogy nem hívtalak, pedig szólt Gustav. Csak sok volt a dolgom. De végre együtt vagyunk. – mondta Bill miközben átölelte és elindultak sétálni.
- Hogy telt ez a pár napod? –
- Hát elég érdekes volt: – mondta gúnyosan Bill – a szokásos fotózás, interjú, vissza a hotelbe alvás és kezdõdött elölrõl. -
- Hát ez tényleg nem valami izgalmas. –
- Akkor szombaton? – kérdezte vigyorogva Bill.
- Mi lesz szombaton? Nem akkor lesz este koncertetek? –
- Jaj nem arra gondoltam. Hanem, hogy nem jönnek hozzád rokonok. Akkor? – kérdezte még mindig vigyorogva.
- Ja, hogy te arra gondolsz. Egész nap ráérek. – már Anitte is mosolygott.
- Arra gondoltam, hogy reggel elmennék érted és eljöhetnél a hotelba, letennénk a cuccod és a többi már meglepetés. –
- Letennénk a cuccom? Milyen cuccom? –
- Hát a ruháidat. Hiszen akkor ott alszol nem? –
- Hát, bevallom én azt hittem, hogy a napot töltjük együtt. Kétlem, hogy anyu megengedné, meg…-
- Pedig simán velem aludhatnál, elég nagy az ágy. Anyukádat, meg csak sikerül megint meggyõznöm valahogy. Van egy ötletem, bár van benne egy kis füllentés is. Eljössz te is a koncertre, és azt mondjuk, hogy sokáig elhúzódott, ezért aludtál ott. –
- És szerinted ezt el is hiszi? Meg én még nem szeretnék…szóval… -
- Megértem, ne izgulj! Csak ott alszol és ígérem nem lesz semmi, higgy nekem! – szorosan magához ölelte a lányt – Végre együtt leszünk egy teljes napot. Bár a teljes kettesben lét nem fog összejönni a koncert miatt. De azért a nap nagy része csak a miénk…legalábbis nagyon remélem. –
- Anyu akkor sem fogja megengedni, mert nem ismerjük egymást régóta. Azt hiszem elõször, ha ma hazamentem megkérdezem én, hogy megengedi-e, hogy veled aludjak. Ha nem jön össze, akkor marad a te könyörgésed. Nem ülünk le? – kérdezte Anitte.
- De. Ismerõs ez a pad nekem…csak nem tudom, hogy honnan…de…itt találkoztunk elõször, azaz már másodszor. Helyesbítek: itt beszéltünk elõször. – ült le Bill a lánnyal szembe a padra. – Jó újra itt. Nagyon remélem, hogy elenged anyukád. Már csak két nap, illetve csak a holnapi. – mosolyodott el.
- Nagyon várod már. Akkor a koncertre is hivatalos vagyok? – vigyorgott Anitte.
- Te? Oda? Minek? Úgysem tetszene…- nevetett Bill.
- Hát te tudod…de ha ezt komolyan mondtad…-
- Édes, csak vicceltem. Persze, hogy hivatalos vagy! Csak nem akarom, hogy a fanok között szenvedj, mint egy sz@rdínia. Jobb lenne, ha úgymond a színfalak mögött állnál, vagy beteszünk az elsõ sorba…- megcsókolta Anitte-t. Még legalább egy órát ültek a padon, mikor Anitte-nek haza kellett mennie. Forró csókkal váltak el a ház elõtt.
- Szia anyu! Megjöttem. Lenne egy óriási kérésem. – lépett be a lakásba.
- A Tokio Hotel koncertre elengedlek, ha azt akarod kérdezni, de csak ha a Dóri is veled megy. –
- Rendicsek. De ezen kívül van még egy másik kérésem. –
- Hallgatlak. –
- Hát Billel arra gondoltunk, hogy szombaton, amikor lesz a koncert…és úgyis késõn van vége…na szóval ott aludhatnék-e Billnél. – hadarta el Anitte.
- Ott aludni? Mármint, hogy vele? Szó sem lehet róla. – hangzott a rideg felelet.
- De most miért nem? –
- Mert 16 éves vagy és nem kell egy pár napos ismeretség után lefeküdnöd valakivel. –
- De ki mondta, hogy én le akarok vele feküdni? Megbeszéltük, hogy csak ott alszok. Nem lesz semmi. Nem egy olyan lány vagyok, mint jó néhány osztálytársam! Van annyi eszem, hogy nem fekszem le egy olyan fiúval, akit még csak éppen, hogy több, mint egy hete ismerek! – mondta Anitte ingerülten.
- Most fejezzük be!- kiabált már az édesanyja – 16 éves vagy, nem késtél még le semmirõl, a koncertre mehetsz, de utána hazajössz! És ezzel lezártnak tekintem a vitát! Most pedig jobb lesz, ha nekiállsz összepakolni a szobádban! – rámutatott az ajtajára, ezzel jelezve, hogy végérvényesen döntött a kérdésben. Anitte dühösen bevonult, a szobájába és leült az ágyára. Bill elõtt sokat veszekedett édesanyjával, de mióta megismerte Billt nem is vitatkoztak. Bosszantotta, hogy tudja róla az anyukája, hogy nem rib@nc típus, sõt el is ítéli az ilyen lányokat. Mint mindig mikor rossz kedve volt, most ismét a tekintete a falán lévõ egy szem poszterre tévedt. Nézte a képet, de már nem úgy, mint régen…mert már élõben, szinte bármikor láthatta Billt…ettõl kicsit megnyugodott. Bambulását telefoncsörgés szakította félbe…Bill volt.
- Na szia! Sikerült elintézni? – kérdezte izgatottan.
- Hát az az igazság, hogy a koncertre mehetek, de… -
- De örülök! Akkor azt, hogy mikor menjek érted megbeszéljük holnap, meg hogy akkor, hogy is lesz a nap. – érzõdött a fiú hangján, hogy tényleg boldog.
- Várj már egy kicsit! – elsírta magát Anitte.
- Mein Gott! Mi a baj? –
- A koncertre elengedett, de utána haza kell jönnöm. Eléggé összevesztünk. –
- Édesem ne sírj! Nyugi! Holnap úgyis fel akartam menni hozzátok, majd beszélek anyukáddal és akkor meg fogja engedni. –
- Nem, nem fogja. – elmesélte Anitte, hogy édesanyja miket vágott a fejéhez.
- Hát te tényleg nem olyan lány vagy, de szerintem ezt anyukád is tudja, csak félt. Na holnap meggyõzöm, hogy én is rendes kisfiú vagyok ám! – ezzel a mondattal Bill elérte a célját: Anitte elnevette magát – Mindjárt jobb nevetni hallani téged. Mondom, ne izgulj, holnap elintézzük. Le kell tennem, mert meghozták a kaját. Holnap délután felmegyek valamikor, rendben? –
- Oké. Akkor holnap. Jó éjt és szép álmokat! –
- Puszillak drága! Aludj jól! – letetették a telefont. Anitte úgy döntött, hogy végre ki kéne pihennie magát. Elment zuhanyozni, majd egy szó nélkül lefeküdt aludni. Másnap reggel mikor felébredt édesanyja már nem volt otthon. Örült neki, hogy megúszta a beszélgetést, tudta, hogy a tegnap estéhez még lett volna anyjának pár szava. Igaz, hogy még csak 8 óra volt, de nekiállt takarítani, hátha sikerül megpuhítania édesanyját. Dél körül végzett az egész lakással. Alighogy leült csengettek. Bill állt az ajtóban.
- Szia! Nem azt mondtad, hogy délután jössz? – kérdezte Anitte.
- Már dél után van. – mosolyodott el Bill- De ha gond, akkor akár el is mehetek- megfordult és elindult a lift felé.
- Hé! Nem azt mondtam! – ment utána Anitte és megfogta a kezét.
- Reméltem is!- fordult meg vigyorogva Bill – De a lényeget, megint majdnem elfelejtettük! – megcsókolta a lányt.
- Hát igen…pedig ennek nem szabadna kimaradnia! – mosolygott Anitte – Menjünk be, anyu még nincs itthon. –
- Nem tudok sokáig maradni, mert el kell mennünk próbálni a koncertre. –
- Kérsz enni valamit? Van még egy kis pizza, meg barackos süti. –
- Ó…azt megköszönném, mert már éhen halok. Reggel nem hagyott Tom aludni. –
- Pillanat és hozom. Addig megoszthatnád velem, hogy akarod anyut meggyõzni, azon kívül, hogy te rendes kisfiú vagy. – kérdezte mosolyogva Anitte miközben kiment a konyhába.
- Hát igazából nem lesz teljesen igaz, amit mondani fogok…de az igaz, hogy rendes vagyok. Beszéltem Gustavval is és mondta, hogy ma megkérdezi Dórit. Akkor, ha õt elengedik téged is el fognak. – hangzott bentrõl a válasz, mialatt Anitte szelte fel a sütit.
- Inni jó lesz az ásványvíz? A cola elfogyott. – kérdezte, de nem érkezett semmi válasz. – Hallod? – még mindig semmi. Mikor meg akart fordulni, hirtelen átölelte Bill hátulról.
- Jesszusom! A szívbajt hozod rám! –
- Nem akartalak megijeszteni. – megcsókolta Anitte nyakát. A lányt kirázta hideg, tiszta libabõr lett.
- Így nem tudok önteni… -
- Nem baj, még nem vagyok szomjas. – megfordította Anitte-t és megcsókolta. Percekig álltak a konyhában, de egy ajtónyitásra szétrebbentek.
- Na itthon vagyok. Látom porszívóztál. Ettõl még nem változik a véleményem. De…- lépett be a konyhába az édesanyja – Szia Bill! Anitte mit csinálsz? –
- Billnek adok kaját, éhes. Szeretne mondani neked valamit. –
- Hallgatom. – ült le anyukája az asztalhoz.
- A magyar nem igazán megy neki, ezét majd fordítom, hogy mit mond. Rendben? –
- Oké, csak mondja már. –
- Szombaton lesz a koncert, elvileg este nyolckor kezdõdik, de az elõ zenekarunk lép fel kilencig. Elvileg negyed tíz körül kezdünk mi. Nagyjából tizenegyig tart, utána éjfélig találkozó a nyertes rajongókkal, kb fél óra még amíg elmondja a manager a véleményt. És fél egy felé végzünk. Ha Anitte eljön a koncertre, akkor hazakísérem, de én is hulla leszek és szerintem õ is. Ott aludhatna a hotelben. Dóri is ott fog aludni és van egy külön szoba, amiben ketten elférnek. – mondta Bill, majd tartott egy kis szünetet, Anitte miközben lefordította, kicsit értelmetlenül nézett rá. – Másnap ráérnének õk is, meg mi is felkelni. Aztán kocsival hazavinnénk õket, mármint Anitte-t és Dórit.
- Hát nem tudom…-
- Azt még tudnia kell, hogy nem akarok lefeküdni Anitte-val, még nem. Ahhoz kevés ideje ismerjük egymást. –
- Nem is tudom…de a koncerten nem lesz semmi baja? Láttam videókat, hogy milyen õrjöngés van körülöttetek. Meg már a fanok tudják nem, hogy õ a barátnõd? Nem akarom, hogy bántsák. –
- Én sem szeretném, ezért fog eljönni velem a fõpróbára és mielõtt beengedik a tömeget, be tud állni az elsõ sorba. A biztonságiak úgy is ott vannak.
- Na jó, rendben. A koncertre már úgyis elengedtem…ott aludhat, de nem szeretnék egy ötödik unokát. –
- Köszönöm. – mondta Bill.
- Jaj anyu én is köszönöm!- megpuszilta Anitte édesanyját…

11.rész

- Csak azért engedem meg, mert megbízok benned is és Billben is. Átmegyek a mamához, este jövök. Beszéljétek meg addig a holnapi napot. – mondta édesanyja, majd elindult kifelé a konyhából.
- Rendben. De ma nem megyek sehova, mert Billnek próbája lesz. –
- Nekem mindegy. Ja! Bill, ajánlom, hogy vigyázz a lányomra! Sziasztok! – köszönt el az anyukája. Anitte kiengedte, majd visszament a konyhába és Bill nyakába ugrott. Elkezdte puszilgatni.
- Nem hiszem el, hogy megengedte. Nem hiszem el, pedig nagyon összevesztünk…de mehetek. – mondta egy-egy puszi között.
- Elhiheted, mert tényleg elengedett. Bár azt hittem nehezebb lesz. – válaszolt Bill mosolyogva.
- Amúgy mi volt az, hogy Dóri is ott fog aludni? És a külön szoba? Nekem nem is mondta, hogy elengedték. – hagyta abba a puszilgatást Anitte.
- Hát emlékszel? Mondtam, hogy lesz benne egy kis füllentés. Hát ez volt. Dórit még meg sem kérdezte Gustav, illetve elvileg most kérdezi meg valamikor. Azt meg mégsem mondhattam anyukádnak, hogy hadd aludjon a lánya velem egy ágyban. Szerintem még akkor sem engedett volna el, ha azt mondom neki, hogy egy szobában, külön ágyban. Így biztosabb volt. –
- Akkor most, hogy fogunk aludni? –
- Hát hogy…vízszintben. Te alszol velem egy ágyban, Dóri meg Gustavval. Miért nem kapok több puszit? –
- Kérsz még? - kérdezte Anitte.
- Aha…jól jönne egy pár. – mosolyodott el Bill és átölelte Anitte derekát.
- Kapsz még, de csak azután miután végre ettél. Nem akarlak éheztetni… -
- Nem is éhezem…jól lakok a csókjaiddal… - mosolygott tovább.
- Nem baj…itt a süti, meg a pizza. Egyél. – elengedte Billt, és leültette az asztalhoz.
- Köszi. – mondta Bill egy kicsit sértõdötten.
- Ne legyél durcás…bár az is jól áll. Kapsz még puszit, de egyél már! Meg egy teljes napig el kell majd viselned, úgyhogy…-
- Azt hiszem el fogom tudni viselni, ha minden evés után kapok puszit, akkor azt hiszem meghízom holnap. –
Anitte is mosolygott már.
- Akkor holnap hányra jössz? –
- Ha minden jól megy, akkor fél 11re itt vagyok. Nem kell ám sok cuccot hoznod…-
- Nem fogok vinni sokat…és, hogy lesz a holnapi nap? –
- Hát miután visszamegyünk a hotelba, leteszzük a cuccod, aztán nekem beszélnem kell a többiekkel. Elmehetnénk délután szaunázni egyet. Három körül jön majd a sminkes, fodrász, meg lesz fotózás is. Kb ötre végzünk. Hatig a vészesebb számokat elpróbáljuk, meg beállítják a végleges világítást. Aztán kimegyünk a csarnok elé autogramot osztani. Végül egy fél óra után visszamegyünk az öltözõbe. 8kor már engedik be a tömeget. A többit meg már tudod. –
- Aha. De, hogy lesz idõnk nekünk szaunázni? Azt hittem egész délután nem érsz majd rá. Meg én mit fogok csinálni addig amíg próbálsz, meg mész fotózásra? –
- A koncertek elõtt mindig vannak szabad óráink, hogy lehiggadjunk. Fõleg én…minden fellépés elõtt izgulok. Te meg jössz velem mindenhova. Nem leszünk teljesen kettesben, de legalább együtt leszünk. –
- Oké. Na finom volt? –
- Aha. Akkor kapok puszit? Lassan mennem kell. –
- Mivel rendesen megetted, ezért kapsz! –
- Köszönöm anyuci! – nevette el magát Bill és beleültette Anitte-t az ölébe.
- Nem vagyok kicsit nehéz neked? –
- Nem. De kérek puszit!!!! Követelem…most. – megcsókolta a lányt. Sokszor csókolóztak már, de Anitte-t mindegyiknél kirázta a hideg és elkezdett remegni.
- Elmegyek veled egy darabig. Bemegyek a Dórihoz. Remélem elengedték…ha nem akkor neki kell állnom gyõzködni a szüleit…bár fõleg az apukáját. –
- Szerintem lassan el is indulhatnánk. Ha nem engedték el, akkor hívj és valahogy elmegyünk Gustavval, meg elrángatom Tomot is. Ha anyukádat meggyõztük õt is sikerülni fog. –
- Akkor menjünk. – elpakolta a tálakat Anitte, majd elindultak. Gyönyörûen sütött még a nap. Annak ellenére, hogy arra a napra esõt mondtak. A hotel utcájában egy csók kíséretében elváltak. Anitte pár perc alatt elért barátnõje házáig. Csengetett, Dóri öccse jött ajtót nyitni.
- Szia! Vigyázz vele, mert sír! – üdvözölte Anitte-t.
- Hello! Sír? Miért? –
- Nem tudom…nekem nem mondja el, de anyuék tudják. Itt volt Gustav, aztán nõvérkém egyik percrõl a másikra Gustav nyakába omlott sírva, miután apu megint mondott neki valamit. Gustav elment, de azt mondta, ha kell visszajön. – mesélte el az öccse, miközben bekísérte Dóri szobájához.
- Bejöhetek? – nyitott be lassan Anitte. –
- Persze, te gyere nyugodtan. – hangzott a felelet.
- Miért sírsz?- kérdezte Anitte miközben közelebb lépett hozzá – hé! Te röhögve sírsz? Akkor nincs nagy gond. –
- Nincs hát! Örülök…nagyon. Gustav beszélt apuval, hogy hadd aludjak ott a koncert után. Mondta, hogy téged is elengedtek és, hogy te meg én egy külön szobában fogunk aludni. –
- És? –
- És képzeld apu csak annyi kérdezett, hogy Gustav hány éves. Mondtam, hogy 18. erre apu azt mondta, hogy egy 18 éves fiúnak már van egy csöpp esze. És elengedet…nem is vitatkoztunk…nem tudom mi történt vele. –
- Lehet, hogy Gustav vagy anyukád lefizette. – nevetett Anitte.
- Hát tudod…én már gondoltam mindenre… Tényleg, te is jöhetsz? –
- Aha. Billnek sikerült anyut meggyõznie. Bár ugyanezt mondta Gusti apudnak. De a lényeg, hogy hatott a dolog. Hagyd abba a sírást, mert tök izgul érted az öcséd. –
- Rendben. – válaszolt már szipogva, de vigyorogva Dóri. Két óra beszélgetés után és az után, hogy sikerült eldönteni, milyen ruhában menjenek a koncertre, Anitte elköszönt és elindult haza, fülében MP3mal. Valaki hirtelen megfogta a vállát. Nagyon megijedt.
- Szia! Bocsi, nem akartam a szívbajt rád hozni. – Anitte megfordult és Tom állt szemben vele.
- Hát te? Nem próbán kéne lenned? – adott három puszit Tomnak.
- De…csak kijöttem levegõzni egyet. Bill is elment valamerre. Mondta, hogy aludhatsz holnap. Ígérem, nem fogok zavarni…szépen bevonulok majd a szobámba, fülemre húzom a takarót és alszok… ti meg azt csináltok, amit csak akartok – vigyorgott Tom.
- Dinka…aludni megyek. – csapot finoman Tom hátára Anitte.
- Peeeersze. Jó kifogás…- nevetett.
- Akkor ne hidd el. –
- Jaj, te csajszi. Nyugi, nem gondoltam semmi rosszra. Nem nézem ki belõled, hogy lefeküdj egy olyan fiúval akit „alig” ismersz. Valahogy nem olyan vagy. – ölelte meg a lányt.
- Már kezdtem azt hinni, hogy komolyan gondolod, de…-
- Hallo! – vette fel a csörgõ mobilját Tom - oké…jól van na…nyugi. Bill állj már le! Mindjárt ott vagyok. Nem…nem csajozok…nem…illetve. Hagyd már, hogy befejezzem! Szóval Anitte-val beszélgetek. Igen…igen itt áll velem szemben. Oké…megmondom. Megyek. – majd letette a telefont.
- Mi baj van? –
- Hát, hogy már vissza kellett volna mennem és, hogy miattam nem végzünk idõben. Amúgy azt üzeni Bill, hogy puszil és majd megy érted holnap. –
- Talán jobb lesz ha tényleg mész. Nem akarom, hogy miattam vesszetek össze. –
- Nem miattad. Tiszta ideg, hogy hogy fog sikerülni a koncert. Komolyan…ennyire izgulni még sosem láttam. Nem tudom mi van vele. Miattad van…-
- Mi van miattam? – kérdezte meglepõdve Anitte.
- Hogy ennyire ideges. Mondta, hogy félt a rajongóktól, de te minden áron a…hogy is fogalmazott. A közönség soraiból akarod végigtombolni a koncertet. Totál belédesett…egész nap vigyorog…nagyon oda van érted. De ez nem baj. Örülök neki, hogy végre ilyen…eddig sem volt egy szomorú ember, de nagyon ki volt készülve. Most meg olyan, mint akit kicseréltek. Na, jobb ha megyek. – megpuszilta Anitte-t.
- Köszi, hogy ezt elmondtad. Hát akkor jó próbát, megmondanád Billnek, hogy puszilom én is. –
- Persze. Na tényleg megyek. Szió! Akkor holnap találkozunk. – elindult Tom a hotel felé. Anitte Tom mondatain gondolkodott hazáig…jól estek neki ezek a szavak. Anyukája már otthon volt, mikor hazaért. Elkezdett pakolászni. Összeszedte a cuccait, majd elment zuhanyozni. Édesanyja csak annyit mondott neki, hogy feküdjön le korán aludni, nehogy rosszul legyen a koncerten. Anitte megfogadta a tanácsát és már egész korán (tízkor) ágyba bújt.

12. rész

Anitte reggel egész korán kiugrott az ágyból. Tudta, hogy Bill hamarosan jön érte. Már nagyon izgult. Igaz, hogy elõzõ este már mindent összepakolt, de átnézte még egyszer a cuccait. Gyorsan bekapott valamit, anyukája szerint, mint pók a falon, úgy rohangált a lakásban. Csengettek. Bill állt még elég kómás fejjel az ajtóban.
- Na édes? Mehetünk? – kérdezte egy röpke csók után.
- Aha. Még egy pillanat. – válaszolt Anitte.
- Remélem épségben ér haza a lányom. – mondta az anyukája.
- Tessék elhinni vigyázok rá. – mondta Bill, elég meggyõzõen.
- Mikor jöttök haza holnap? –
- Hát igazából nem tudom. Inkább nem mondok idõt. Attól, függ, hogy mikor kelünk fel, meg terveztünk nekik a fiúkkal egy kis meglepit. De azért idõben hazahozom. Ígérem. –
- Szavadon foglak! – eközben Anitte kihozta a csomagot a szobájából. – Te pedig nagyon vigyázz magadra! – ölelte meg édesanyja.
- Vigyázok! Szeretlek anya! Akkor holnap jövök. – adott puszit anyukájának, majd Billel elindultak. A liftben ismét elcsattant egy csók.
- Meglepõdtem, hogy csak ennyi mindent hozol. – mosolygott Bill.
- Ha gondolod, még visszamehetünk egy-két dologért…-
- Neeem kell… - nevetett Bill. Lent beszálltak a fekete kisbuszba. A hotelban, felmentek a már „közös” szobájukba.
- Helló csajszi! Végre itt vagy. – ölelte meg Tom – Bill lassan mennünk kell. Dóri ott van Gustav szobájában. Szerintem menjünk át, aztán m elmegyünk a megbeszélésre, ti meg addig tudtok beszélgetni. – hadarta végig.
- Pillanat, csak megmutatom, hogy hova tegye le a cuccát. Gyere! A jobb oldali ajtó az én szobám, a másik Tomé. Az ott a fürdõ, ez meg a nappali, de itt már úgyis jártál. Konyha nincs…a kaját hozatjuk, de ezt te is tudod…- csókolta meg Anitte-t Bill.
- Na azért elég!!!!! Erre még lesz idõtök ma…– nevetett Tom – Menjünk.
- átsétáltak a kettõvel mellettük lévõ szobába. Az ajtó tárva-nyitva, bentrõl nevetés hallatszott.
- Na ilyenkor ne gondoljon az ember rosszra… - léptek be egyszerre mind a hárman – Ugye Gustav? – kérdezte Bill. Dóri és Gustav egymást csiklandozva feküdtek az ágyon.
- Megyek…- mondta két kacaj között Gustav – Szia Anitte! – megcsókolta Dórit – Tényleg megyek, édes. Akkor a megbeszélés után… -
- Gyere már! – mondták egyszerre az ikrek.
- Oké, oké…- majd kivonult a három fiú a szobából.
- Na mesélj….- mondta Anitte.
- Hát igazából ezalatt az egy nap alatt, nem sok minden történt. Csak beszélgettünk…eljött értem, aztán feljöttünk és elkezdtük csikizni egymást…és ez lett a vége. Meg állítólag Billel megbeszélték, hogy délután tartunk egy közös szaunázást. –
- Ja, azt mondta Bill is. Kíváncsi leszek erre a napra…meg az éjszakára is. – mondta Anitte. Dóriból nevetés tört ki. – Te rosszra gondoltál…érzem. – nevetett már Anitte is. A következõ két órát végig nevették. Fél egy felé megérkeztek a fiúk is.
- Kaját…most….- mondták mind a négyen egyszerre.
- Jé! Hiszen ti rendeltetek nekünk…de rendesek vagytok. – mondta Tom és rávetette magát egy tányér sült krumplira.
- Óóó…el sem hiszem…végre eszünk…- Bill is leült enni. Az összkép az lett, hogy mindenki tömte magába az asztalon lévõ tányérok valamelyikén lévõ ételt.
- Te jó ég! Tele vagyok…- mondta Gustav – Azt hiszem jót tesz majd a szauna…Mondjuk 10 perc múlva a lentinél? – kérdezte Billt.
- Nekem oké. Neked drága? –
- Nekem is. De akkor menjünk. – kézen fogta Anitte Billt. Átöltöztek, majd magukra csavartak egy hófehér törölközõt. Ahogy mentek a lifthez, lehetett hallani a lentrõl jövõ sikogatást.
- Szóval már itt vannak…- kérdezte Anitte.
- Aha. Nagyon sokan, nem hittem volna, hogy ennyien itt lesznek. –
- Hol van a szauna? –
- Mindjárt ott vagyunk…Tényleg…szaunáztál már? – kérdezte Anitte-t, miközben átkarolta.
- Még sosem…de ideje kipróbálni. –
- Pontosan…Tom szerint most tartunk egy közös izzadást…- mosolyodott el Bill.
- És persze tudjuk, hogy a mi Tomunk nem gondolt semmi rosszra. –
- Persze. Ez egyértelmû. Na ott vannak…- meglátták Gustavékat. Bementek a szaunába. A hõmérséklet még egész kellemesnek volt mondható. Kényelmesen elfeküdtek, Bill keze Anitte hátán volt, míg Gustav Dórit ölelte. Egy idõ után már érzõdött a forróság. Rengeteget nevettek. A vidám hangulatot egy kopogás törte meg. A managerük volt.
- Nem akarok zavarni, de lassan be kéne fejeznetek az aszalódást. –
- Rendben….- mondták a fiúk szomorúan.
- De mielõtt elmegyünk, nem csobbanunk egyet a hideg medencében? Csak 5 perc…- kérdezte Bill a többieket.
- Okés. – válaszolták. Jót tett nekik a hideg víz…felfrissültek. Végül Gustav és Dóri a saját szobájukba, Bill és Anitte is a szobájukba ment.
- Na édes, most jön az, hogy kb két óráig nem látjuk egymást. De a koncert elõtt 4 órával jövök vissza. Aztán eljössz velem a fõpróbára? – kérdezte Bill miközben kócosra dörzsölte a haját.
- Persze, hogy elmegyek veled. Tök jó így a hajad…olyan kis aranyos…-
- Komoly? Engem egy madárfészekre emlékeztet így…de a fellépésre muszáj lesz megcsinálni. De ha így tetszik, akkor utána összeborzolom. – nevetett Bill.
- Mindegy nekem, hogy mit csinálsz…csak teljen el ez a két óra. – ölelte meg Anitte.
- Csak vége lesz egyszer. Nem? – megcsókolta a lányt.
- Remélem már nem vagy ideges…-
- Nem, csak azért jól fog jönni egy biztató csók a kezdés elõtt. – mosolyodott el Bill. Ismét kopogtak, de már Tom jött be.
- Tesókám, ideje lenne fájdalmas búcsút vennetek és le kéne jönnöd. A sminkes is és a fodrász is tûkön ül, a fotós meg már tiszta ideg. –
- Oké, oké…mindjárt. – megcsókolta Anitte-t. Ez most más volt, mint a többi csók. Ez már szerelmes csók volt és ezt mind a ketten érezték. Tom csak mosolygott. Elváltak…Anitte átment Dórihoz, majd mindketten kiültek az erkélyre, és ott beszélgettek. A rajongók még mindig sikítottak, énekeltek, és Akarlak Bill, Szeretlek Tom, szövegeket kiabáltak. A két óra viszonylag egész hamar elrepült….