Ich brech aus ;kitörök
Egy másik tervem van ma
S neked egyáltalán semmi közöd hozzá
Szorosan tartom a kezemben
Háttal a falon
A falon
Téged hibáztatlak
Soha nem akartam
Nem hagysz nekem vákasztást
Most az utolsó alkalom
Utoljára
Én érzem magam
Klausztrofobiásan szüken
Csinálj helyet
Mielött még
Kiutat török magamnak
Te
Nem tartasz fel engem
Kitörök
Figyelmeztetlek téged, ne üldözz engem
A világ boldog nélküled
Amit te akarsz az elhullott
Én vagyok az ami most történik
Ami most történik
Hideg veriték a homlokodon
Most orditani hallhatsz engem
Mindjárt kinn van számodra minden
Kihuzom belöled a konnektort
A konnektort
Én érzem magam.....
A hazugságaid el vannak mesélve
Az utolso lövésed elkerült engem
Tul késö van
Tul késö van
Nem hagysz nekem választást
Ez volt most az utolso alkalom
Reden- beszélgetni
Hallo
Az ajtomban állsz
Nincs itt senki
Rajtad és rajtam kivül
Ok. Gyere elöször be
A maradék magátol megy
A 483as szobában
Itt benn
Nincs soha igazán nappal
A fény
A minibárbol jön
És holnap sem
Lesz itt világos
Üdvözöllek a hotelben
Mi csak
Beszélgetni akartunk
És most
Itt fekszel
És én melletted fekszem
Beszélgetni
Beszélgetni
Gyere ide
Nem fognak zavarni
Ezt már tisztáztam
Ne zavarj
Mindegy
Hol leszünk holnap
A világ most itt van benn
Feküdj ismét vissza
Hallgatlak téged
Látom az arcod
Ajkaid
Szétnyilnak
Beszélj lassan
Kérlek Ne olyan gyorsan
Üdvözöllek a hotelban
Mi csak beszélgetni.....
Az ajto elött riado
Az egész világ kiabál
Mindenki rángat
Rajtad kivül nem akarok senki mással
Beszélgetni
beszélgetni
Nach dir kommt nichts- utánad nem jön semmi
Legjobb vétkem
Az ajton megy át
Sülyosan sebesült vagyok
És függök töle
Érzem magam
Megszállva
Elveszve
Elfelejtve
Mint soha meg nem születve
Tépd szét a naplod
Nem találom magam
Még ha keresem is
Mert
Utánad nem jön semmi
Az eslö napunkat elátkozom
Utánad nem jön semmi
Minden mi uj kikészit
Utánad nem jön semmi
Én azt nem akarom
Te vagy, voltál
És többé nem
Leszel minden
Utállak
Olyan vagy mint egy rémálom
Mi engem álmodik
A kirándulásodtol
Elmulasztottam a leugrást
Én vagyok
Megszállva
Az átkodtol
Elfelejtve
Probáltam
Széttépni a naplod
Nem találom magam
Még ha keresem is
Mert
Utánad nem jön semmi.....
Te vagy, voltál
És többé már nem leszel minden
Én vagyok, voltam
És soha többé nem leszek boldog
Hagyj engem
Hagyj el
Végre
Utállak téged
Utánad nem jön semmi
Totgeliebt-halálosan szerelmes
A levelet
a hideg kezemben tartom
az utolsó mondat hosszu volt
amig még ég
nézem
minden sorral
meghalt egy érzés
ami maradt a sötétség
egy futozápor töled
nem segit már sokat
ez megöl engem
halálosan szerelmesek vagyunk
megöl engem
mert az álmunk
romokban hever
a világnak hallgatni kell
és mindörökké elhagyatottnak lenni
elveszettek vagyunk
még ha a hatalmak
egyesülnek is
vége/elmult
a keselyük köröznek
területünk felett
amit még magunkkal viszünk
nem értékes
ha elveszitjük egymást
közelebb jönnek
mögöttünk vannak
engem és téged akarnak
engedj most el
nem birok már
ez megöl engem
halálosan szerelmesek vagyunk
megöl engem
mert az álmunk
romokban hever
a világnak hallgatni kell
és mindörökké elhagyatottnak lenni
elveszettek vagyunk
még ha a hatalmak
egyesülnek is
vége/elmult
a keselyük köröznek
területünk felett
megölik az utolsot belöled
és az utolsot bennem
ez megöl engem
halálosan szerelmesek vagyunk
megöl engem
mert az álmunk
romokban hever
a világnak hallgatni kell
és mindörökké elhagyatottnak lenni
elveszettek vagyunk
még ha a hatalmak
egyesülnek is
vége/elmult
Spring nicht-ne ugorj
A tetök fölött
Olyan hideg van
És olyan csend
Elhallgatom a neved
Mert te most
Nem akarod hallani
A város szakadéka
elnyel minden
elejtett könnyet
ott lenn már nincs többé semmi
ami téged itt fenn
még tart
az éjszakába kiáltok érted
ne hagyj cserben
ne ugorj
a fények nem fognak meg téged
megcsalnak téged
ne ugorj
emlékezz
rád és rám
a világ ott lenn nem számit
kérlek ne ugorj
a szemeidben
minden értelmetlennek és üresnek tünik
a ho magányosan hull
de te már régen nem érzed
valahol ott kinn
elvesztélálmodsz a végröl
és még egyszer elölröl kezdeni
az éjszakába kiáltok érted
ne hagyj cserben
ne ugorj
a fények nem fognak meg téged
megcsalnak téged
ne ugorj
emlékezz
rád és rám
a világ ott lenn nem számit
kérlek ne ugorj
én még nem tudom meddig
tudlak téged tartani
én még nem tudom meddig
vedd a kezem
még egyszer elkezdjük
ne ugorj
az éjszakába kiáltok érted
ne hagyj cserben
ne ugorj
a fények nem fognak meg téged
megcsalnak téged
ne ugorj
emlékezz
rád és rám
a világ ott lenn nem számit
kérlek ne ugorj
ne ugorj
és ha ez nem is tart téged vissza
én ugrok érted
Az Übers ende der Welt dalszövege magyarul.
Átrohanunk a városon
Nem ismerve olyan helyet,
Ahol még nem jártunk volna ezelőtt
Mindent kipróbáltunk
De a szabadságnak itt a vége
Most mennünk kell
Keresztül ezen a falon
Válj meg a súlyodtól
Nem látod/láthatod a szakadékot
Refrén
Figyelj,készülj,menj és fuss
Megnyílik előttünk a Menny
Együtt meg tudjuk csinálni
A világ végére,
Ami mögöttünk darabokra esik
Még egyszer visszanézünk
Ez az utolsó pillantás
Mindarra,ami eddig volt
Gyere,lélegezz még egyszer
Ez lehet a kezdet
A holnap már közel van
Válj meg a súlyodtól
Nem látod/láthatod a szakadékot
Refrén
Hagyjunk mindent magunk mögött
Nincs már mit veszítenünk
Minden te és én mögöttem van
Semmi sem állíthat meg minket többé
Válj meg a súlyodtól
Nézz az arcomra…
Tokio Hotel – Bezárjuk magunkat
Az ablakból látjuk,
Ahogy az erők felettünk összecsapnak
Egymásra nézünk, és tudjujk,
Nem kell semmit mondanunk.
Bármi jöhet,
Akár a legnagyobb vihar is,
Minket nem üldöz el innen.
Ez így tökéletes.
Bezárjuk magunkat,
Bezárjuk magunkat,
Amíg az idő elfelejt bennünket,
Amíg az idő elfelejt bennünket,
Amíg nektek hiányzik az utolsó nap.
Kinézünk az ablakon,
A tekintetünk sehová sem jut,
Mi magunknak,
Befogtuk az élet maradékát.
Mi a
Kulcsot eltörtük,
És mi magunkat magunkba rejtjük el
Ez így tökéletes.
Bezárjuk magunkat,
Bezárjuk magunkat,
Amíg az idő elfelejt bennünket,
Amíg az idő elfelejt bennünket,
Amíg nektek hiányzik az utolsó nap.
Én tudom, hogy egyikünk sem lép le,
Ti vagytok az utolsó lehetőségünk.
Bezárjuk magunkat,
Bezárjuk magunkat,
Amíg az idő elfelejt bennünket,
Amíg az idő elfelejt bennünket,
Amíg az idő elfelejt bennünket,
Amíg az idő elfelejt bennünket,
Amíg nektek hiányzik az utolsó nap.
Minden reggel így kezdõdik, az
ébresztõóra hétkor csörög, és én
most elõször szépen az ágyban maradok.
Mindig elkésem,
és csak a második vagyok,
hát minden gyõztesnek járó kupára
ráírom, hogy "Baszd meg!"
Csak egy éjszakára kellesz nekem,
és jól érzem magam így,
ez az igazság,
ne szépítsük a dolgot.
S azon gondolkodom, hogy vajon
a Mennybe jutok-e, mert ez egyáltalán
nem istenfélõ dolog.
Hé Ördög, bújj elõ,
mert láttalak ám!
Még él bennem a remény,
hogy te megértesz engem.
Hé Ördög, meghallgatod a gyónást,
s aztán beszélsz még egyszer
Istennel az érdekemben?
Sajnos olyankor is õszinte vagyok,
amikor nem kellene,
és a gyónás óta
utál a lelkész.
Tudom, hogy ez így nem mehet,
pedig nyilvánvaló, mint
ahogy az is, hogy elcsábítottam
az öcsém barátnõjét.
Rengeteg hazugságot
gondoltak rólam,
és bíztak az
üres ígéreteimben.
S most azt kérdem magamtól,
vajon a Mennybe jutok-e, mert
ez egyáltalán nem istenfélõ dolog.
Hé Ördög, bújj elõ,
mert láttalak ám!
Még él bennem a remény,
hogy te megértesz engem.
Hé Ördög, meghallgatod a gyónást,
s aztán beszélsz még egyszer...
Hé Ördög, bújj elõ,
mert láttalak ám!
Még él bennem a remény,
hogy te megértesz engem.
Hé Ördög, meghallgatod a gyónást,
s aztán beszélsz még egyszer
Istennel az érdekemben?
Kérlek ne légy túl szigorú,
adj nekem még egy esélyt - vagy kettõt,
de legalább engedd meg, hogy
angyal legyek a Pokolban!
Sa la la la la
Sa la la la la
Sa la la la la
Sa la la la laaaaaaaaaaaaa
Hé Ördög, bújj elõ,
mert láttalak ám!
Még él bennem a remény,
hogy te megértesz engem.
Hé Ördög, meghallgatod a gyónást,
s aztán beszélsz még egyszer...
Hé Ördög, bújj elõ,
mert láttalak ám!
Még él bennem a remény,
hogy te megértesz engem.
Hé Ördög, meghallgatod a gyónást,
s aztán beszélsz még egyszer
Istennel az érdekemben?
S ha nincs hozzá kedved,
akkor legalább
átgondolhatnád még egyszer a dolgot.
Fekete
A világ kifordult magából, semmi
nem ott van, ahol idáig volt.
De nem félünk,
még nem félünk.
Ami most jön, még ismeretlen,
az utolsó métereknél tartunk.
Már csak egy kicsi hiányzik,
még egy kicsi hiányzik.
Ha visszapillantunk, minden fekete,
s elõttünk az éjszaka.
Nincs visszaút.
Szerencsére, szerencsére,
nincs visszaút, nincs visszaút.
Hol vannak a többiek, akiknek
velünk kéne lenniük?
Talán már rég elveszítettek minket?
Sötét van itt a fényben,
mely mindent ad, és semmit.
Ezért születtünk meg.
Ha visszapillantunk, minden fekete,
s elõttünk az éjszaka.
Nincs visszaút.
Szerencsére, szerencsére,
nincs visszaút, nincs visszaút.
Nincs visszaút.
Hadd lépjük meg az utolsó lépéseket,
s aztán tûntessük el együtt a nyomokat.
Hadd lépjük meg az utolsó lépéseket,
s aztán tûntessük el együtt a nyomokat.
Gyere velünk, gyere velünk.
Ha visszapillantunk, minden fekete,
s elõttünk az éjszaka.
Nincs visszaút.
Szerencsére, szerencsére.
Ha visszapillantunk, minden fekete,
s elõttünk az éjszaka.
Nincs visszaút.
Szerencsére, szerencsére,
nincs visszaút, nincs visszaút.
Ordíts
Felkelsz, és azonnal megmondják, hogy hova kell menned.
Mikor odaértél, azt is megmondják, hogy mit kell gondolnod.
Köszi, ez már megint egy klassz nap volt.
Te nem mondhatod, más meg nem kérdezi, hogy egyáltalán akartad-e.
Nem - nem - nem -nenemnemne - nem
Nem - nem - nem -nenemnemne - nem
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Vigyázz! Egérfogók lesnek rád mindenütt, üldöznek, és lesbõl támadva próbálnak elkapni.
Mindenfélét ígérgetnek, amirõl eddig még csak nem is álmodtál,
és aztán már késõ, hogy visszacsináld a dolgokat.
Nem - nem - nem -nenemnemne - nem
Nem - nem - nem -nenemnemne - nem
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Vissza a nullára. - De eljött a mi idõnk, most megtudják, hogy kik is vagyunk!
Ordíts - ordíts - ordíts - ordíts - Most eljött a mi idõnk!
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
És most hallgass!
Nem! - Mert önmagad vagy.
Nem! - Mert ez az utolsó kiáltás.
Nem! - Mert iszonyúan fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Nem! -Nem! - Nem! - Nem! -Nem! - Nem!
Ordíts ahogy csak bírsz - ORDÍTS!
A monszunon át
Az ablak nem nyílik ki többé.
Itt bent minden olyan üres nélküled,
és elõttem ellobban az utolsó gyertyaláng.
Egy örökkévalóság óta várok már,
de végre közeleg a perc.
Odakint gyülekeznek a sötét fellegek.
Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk
át a monszunon.
És minden rendben lesz...
Egy félhold bukik alá lassan a horizonton.
Vajon rád is ugyanígy ragyogott?
És vajon megtartja, amit nekem ígért?
Tudom, hogy egyszer megtalállak.
Hallom a nevedet az orkán zúgásában,
és még erõsebben gondolok rád.
Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk, mert
már semmi nem állíthat meg minket -
a monszunon át.
Héj
Héj
Átküzdöm magam minden akadályon,
míg az ajtó mögé nem érek.
Legyõzöm, ami szembeszáll velünk,
és akkor végre eljutok hozzád.
És akkor minden rendben lesz
Akkor minden rendben lesz
Minden rendben lesz
Rendben lesz.
Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírok gondolkodni, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk, mert
már semmi nem állíthat meg minket -
a monszunon át,
a monszunon át.
És akkor minden rendben lesz.
Csak át kell jutnunk a monszunon.
És akkor minden rendben lesz.
Élj a pillanatnak
Mától a napok csak fele olyan hosszúak,
és nincs min nevetni már.
A tegnap százezer éve volt,
a holnapot még senki nem ismeri.
Mától visszaszámol az óra,
a nap éjszaka is ragyog.
Bocsánat, csak egy kicsit elgondolkodtam,
pedig erre most tényleg nincs idõ.
Nincs idõ!
Nincs idõ!
Nincs idõ!
Nincs idõ!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Különben elillan.
Különben elillan.
Mától minden nap egy új világ,
és minden bolygó eladó.
Az egész galaxis némán hallgat,
miközben az idõ szédületesen rohan.
Szard le a tegnapot, és a mára figyelj,
mielõtt mindent elfelejtenél.
Bocsánat, csak egy kicsit elgondolkodtam,
pedig erre most tényleg nincs idõ.
Nincs idõ!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Különben elillan.
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Állítsd meg!
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Borzasztóan rohan az idõ!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Különben elillan.
Különben elillan.
Rohan az idõ!
Állítsd meg!
Ments meg
Elõször vagyok egyedül a régi búvóhelyen.
Még látom a falon a nevünket,
de inkább letörlöm õket.
Mindent meg akartam osztani veled.
Miért tûntél el?
Gyere vissza, és vigyél magaddal.
Gyere, és ments meg - mert elégek
belülrõl.
Gyere, és ments meg - nem bírom tovább
nélküled.
Gyere, és ments meg - ments meg -
ments meg...
Az álmaink hazudtak, és egy könnycsepp
sem volt igaz.
Mondd nekem kérlek, hogy ez nem lehet.
Talán hallod valahol
a segélykérésemet a rádióban.
Hallasz? - Hallasz engem?
Gyere, és ments meg - mert elégek
belülrõl.
Gyere, és ments meg - nem bírom tovább
nélküled.
Gyere, és ments meg - ments meg...
Téged és engem - téged és engem - téged és engem.
Még látom a falon a nevünket,
és inkább letörlöm õket.
Az álmaink hazudtak, egy könnycsepp sem volt igaz.
Hallasz? - Hallasz engem?...
Gyere, és ments meg - ments meg.
Gyere, és ments meg - mert elégek
belülrõl.
Gyere, és ments meg - nem bírom tovább
nélküled.
Gyere, és ments meg - ments meg
ments meg...
(NE) MARADJUNK BARÁTOK
Az vagy, aki én sosem akarok lenni -
inkább halott lennél, semmint Bill.
Kinyalhatod - megköszönni nem kell.
Igazából fogalmam sincs, hogy mi az
ami ennyire idegesít benned.
Seggfej vagy - de ne vedd magadra.
Nem beszélek olyan szarságokat, mint te,
Nem azokat a bandákat csípem, mint te.
Ez nekem így tök oké,
de tedd meg ezt az egy szívességet:
Légyszi ne maradjunk barátok.
Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.
Szerintem neked is tök jó lenne nélkülem.
Olyan alakok híján, mint te meg én, elég unalmas lenne a világ.
Minden nap bámulnom kell a képedet,
a többiek meg nem értik.
Te vagy a legmenõbb az idióták között.
Bõrkarkötõt hordasz, és tetkód van?
Anyuci mindent megenged, és
apu hosszú alsógatyáit viseled.
Nem hordok olyan szarságokat, mint te,
Nem azokat a csajokat csípem, mint te.
Ez nekem így tök oké,
de tedd meg ezt az egy szívességet:
Légyszi ne maradjunk barátok.
Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.
Szerintem neked is jó tök lenne nélkülem.
Olyan alakok híján, mint te meg én, elég
unalmas lenne a világ.
Ne tégy úgy, mintha kedves lennél,
különben beverem a képedet.
Még van egy jótanácsom a számodra:
Légyszi ne maradjunk barátok.
Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.
Légyszi ne maradjunk barátok.
Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.
Szerintem neked is jó tök lenne nélkülem.
Olyan alakok híján, mint te meg én, elég unalmas lenne a világ.
NEM VAGYOK ÖNMAGAM
Fáradt szemekkel pillantok magamra,
nem találok vigaszt.
Már alig látszom a tükörben, lassan teljesen elveszek.
Semmit, ami korábban én voltam
már nem látok önmagamban.
Minden elmúlik, mint egy rémálomban, és
érzem, hogy egyre jobban eltûnök.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmaradt
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
Már nem tudom, hogy ki vagyok én,
és már csak az a fontos, hogy
te merre járhatsz most.
Nélküled üresek az éjszakák, és
elveszettnek érzem magam.
Mit tettél velem?
Látom, hogy egyre jobban eltûnök.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmarad
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - nem akarok létezni.
Lassan megszûnök,
képtelen vagyok kitartani.
Az emlékedet egyszerûen nem tudom kiûzni magamból.
Nem számít hol vagy, gyere és ments meg
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmaradt
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - nem akarok létezni.
Nem akarok létezni.
Nem akarok létezni.
HA SEMMI NEM MEGY TÖBBÉ
Senki nincs, aki tényleg ismer engem.
A világom éppen darabokra hull,
miközben fut a "Happy End".
Nem kéne sírnom miattad,
tudom, hogy nem vagyunk halhatatlanok.
De egyszer azt mondtad nekem:
Ha semmi nem megy többé
akkor angyal leszek - csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek elõtted, s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el.
Amíg elsõ alkalommal megjelensz nekem, addig arra gondolok, hogy odafent
a felhõkkel együtt könnyezel.
Egy örökkévalóság óta várok rád,
de talán ez mégsem oly végtelen,
mert egyszer azt mondtad nekem:
Ha semmi nem megy többé
akkor angyal leszek - csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek elõtted, s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el.
Soha többé nem válunk el.
Ha már semmi nem megy többé...
Csak gondolj rám, és látni fogod
az angyalt, aki melletted repül.
Csak gondolj rám, és látni fogod
az angyalt, aki melletted repül.
Ha semmi nem megy többé
akkor angyal leszek - csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek elõtted, s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el.
Ha már semmi,
semmi nem megy többé.
Ha már semmi,
semmi nem megy többé...
ENGEDJETEK KI INNEN
Isten hozott az álmunkban! - Itt tilos
nemet mondani.
Németországnak igazi sztárokra, és nem
fullidiótákra van szüksége.
Tök mindegy, hogy kinek nem tetszik -
engem rohadtul nem érdekel.
Engedjetek ki innen! - Ki akarunk menni,
a saját álmunkban az elsõnek lenni.
Ne próbáljatok visszatartani! - Ez a mi álmunk, és itt mindent szabad.
De ha akartok, nézhettek közben.
Minden nap a szabad választás - már rég
elhagytuk ezt az utat.
Az életetek hátralévõ részét nélkülünk
is elcseszhetitek.
És ha az egész világ ellene van,
minket akkor sem érdekel.
Engedjetek ki innen! - Ki akarunk menni,
a saját álmunkban az elsõnek lenni.
Ne próbáljatok visszatartani! - Ez a mi álmunk, és itt mindent szabad.
De ha akartok, nézhettek közben.
De ha akartok, nézhettek közben.
De ha akartok, nézhettek közben.
Fiúbanda vagyunk, és úgy válogattak minket össze.
Jövõ nyárra persze simán fel is bomlunk.
Négy kicsi álom függ a faladon,
és másnapra a posztereinket
már el is égetted,
S a következõk vannak a kezedben.
Engedjetek ki innen! - Ki akarunk menni,
a saját álmunkban az elsõnek lenni.
Ne próbáljatok visszatartani! - Ez a mi álmunk, és itt mindent szabad.
De ha akartok, nézhettek közben.
De ha akartok, nézhettek közben.
De ha akartok, nézhettek közben.
AKARATOM ELLENÉRE
Hogy kéne éreznem magam?
Már egymásra sem néztek.
Azt hiszitek, hogy nem veszem észre.
Mit kéne most tennem?
Nem tudom mit gondoltok,
de mondjátok a szemembe!
Mondjátok meg, hogy miért omlik össze
minden. Kikészülök tõle.
Akaratom ellenére,
minden észérv ellenére.
Most miért kell elválnotok,
a neveteket megváltoztatnotok?
Azt hiszem itt a vég,
és mégsem mondtok nekem semmit.
Gyûlöllek titeket érte!
Én ezt nem akarom,
nem akarom! - Nem akarom!
Már elfelejtettétek, hogy milyen volt
régen?
Elégettétek a családi fényképeket?
Deszkákkal beszögelem az ablakot,
és bereteszelem az ajtómat. Nem kell
látnotok, hogy mennyire megvisel, hogy a
ti világotokkal én már nem tudok mit
kezdeni. Teljesen kikészülök tõle.
Akaratom ellenére,
minden észérv ellenére.
Most miért kell elválnotok,
a neveteket megváltoztatnotok?
Azt hiszem itt a vég,
és mégsem mondtok nekem semmit.
Gyûlöllek titeket érte!
Én ezt nem akarom,
nem akarom! - Nem akarom!
Nem akarom!
Tartsátok meg a hazugságaitokat, én nem akarom többé hallani õket.
A szeretet utolsó morzsáira nem kell megesküdnötök elõttem.
Nem akarlak tovább zavarni titeket,
egyszerûen kikészülök tõletek.
Ezt én nem akarom...
Akaratom ellenére,
minden észérv ellenére.
Most miért kell elválnotok,
a neveteket megváltoztatnotok?
Azt hiszem itt a vég,
és mégsem mondtok nekem semmit.
Gyûlöllek titeket érte!
Én ezt nem akarom,
nem akarom! - Nem akarom!
Nem akarom!
Nem akarom! - Nem akarom!
Nem akarom!
FIATALOK, DE MÁR NEM KISKORÚAK
Mindig pontosan keltek fel, de nem törõdtök azzal, hogy velünk mi van.
Én látok valamit, amit te nem -
nézd csak mi áll a dzsekinken.
Bocs, de pont az útban állsz,
és nekünk itt át kell mennünk.
Fiatalok vagyunk, de már nem kiskorúak.
Sajnálom, tudom, hogy még nem kéne
de már elkezdtünk élni.
Fiatalok vagyunk, de már nem kiskorúak.
A számításaitok nem jöttek be, mert
mi már elkezdtünk élni.
Mindig csak elõre néztek,
nem láttátok, hogy jövünk.
Hahó! - lesz egy kis problémátok,
ugyanis átvesszük a vezetést.
Bocs, de pont az útban álltok,
és nekünk itt át kell mennünk!
Kérlek ne másolj!
Copyright-Minden jog fenntartva!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
