Meleg nyári este volt. A falevelek sem rezdültek, a bogarak és madarak hallgattak. Vihar elõtti csend. Egy hónap után mindenki vágyott a felüdülésre, de az esõ még váratott magára. Ezt tudta és érezte mindenki. Ám aznap este sötét felhõk gyülekeztek és takarták el a lenyugvó Nap aranyló sugarait. Volt egy ember, aki imádta a napnyugtát. Akkor is kint állt és nézte illetve csak próbálta nézni a lemenõ Napot. Ekkor megdörrent az ég és esõcseppek kezdtek hullani a lányra. Bement a lakásba és édesanyja kérdezte, hogy mi baja van. De õ nem válaszolt…erre a kérdésre sosem felelt senkinek. Tudta, hogy nem értenék meg mit érez. A lelkét fájdalom gyötörte, mert tudta, amire legjobban vágyik sosem fog megtörténni vele. Ahhoz õ túl hétköznapi, túl egyszerû…és ez a felismerés fájt neki.

Minden 8 hónappal ezelõtt kezdõdött. Szünet volt az iskolában és barátnõivel a rossz idõ miatt a tv elé kényszerültek. Imádtak táncolni és énekelni. Mivel a négyük közül ketten tanultak csak németül és angolul is (másik két lány viszont csak angolul tanult), ezért inkább az angol zenecsatornákat részesítették elõnyben. Ám egyszer poénból átkapcsolták a német VIVA-ra. Egy szép rockos, de lassú szám ment. A négy lány közül egy leült és csak hallgatott, nézte a klipet. A szöveg minden egyes mondatát értette és ámulattal figyelte, ahogy a fiú beleéli magát az éneklésbe. A három lány viszont táncolt tovább…és a számnak vége lett. Visszakapcsolták az MTV-re. De a lány csak ült és nem bírt megmozdulni...ez a dal megbabonázta. Ránézett az órájára és látta, hogy máris elkésett otthonról. Gyorsan elköszönt a csajoktól és ment haza. Azonnal letöltötte az együttes összes számát és aznap mindent megtudott róluk. Pár hónap után lett egy személyes kedvence…az énekes a frontember. Pedig sosem szerette a lányos fiúkat, de ez a srác más volt. Valami hihetetlen nagy kisugárzása és életkedve volt. Teltek a hónapok és a lány egyre jobban megszerette õket, lassan az egyik legnagyobb rajongójuk lett. A barátnõi közül az egyiket szépen lassan megfertõzte és õ is megszerette az együttest. Nagyon boldog volt, hogy végre tud valakivel beszélni róluk. Elérkezett a nyári szünet. Nem sokat tudtak beszélgetni, mert a barátnõje utazgatott és nem volt itthon, õ pedig dolgozott.

Bement a szobájába és mélabúsan leült az ágyra. Ahhoz képest mennyire szerette az együttest csak egy poszter volt a falán. De azt nagyon szerette: a frontember és ikertestvére pózoltak rajta. Ha rossz kedve volt, mindig ezt a képet nézte és elmerült a fiú barna szemeiben. Most is ezt tette, miközben zenét hallgatott. Bejött édesanyja és megkérte, hogy menjen le a boltba. Ilyen állapotban nem szívesen vásárolt, de ha muszáj akkor, muszáj. Lelkében a fájdalom még mindig ott volt. De ezt nem láthatta senki…odaállt ismét a tükör elé: kifestette magát, megcsinálta a haját és felvette a reklámvigyort. Senki, még a barátnõi sem vették észre rajta, hogy valami baja van. Csak az édesanyja...de vele errõl nem akart beszélni. Miközben a bolt felé tartott sok ismerõssel találkozott. Mindenkinek mosolyogva, udvariasan köszönt. –Senki nem veheti észre, hogy rossz kedvem van. Senki!- gondolta magában. Mikor újra feleszmélt már a pénztárnál állt. Elõtte egy magas, vékony, fekete hajú, baseball sapkát, gyûrûket és láncokat viselõ srác állt. Ismerõs volt neki, de nem tudta hová tenni. A fiú megérezhette, hogy nézik, mert hátrafordult és rámosolygott a lányra. A lány pedig felismerte…de nem hitte el, hogy tényleg Õt látja. A fejében csak az járt, hogy lehetetlen…pont itt…pont õ. A fiú miután fizetett még egyszer visszafordult és rámosolygott. A lány akkor döbbent rá, hogy tényleg Õt látja…õt akire annyit gondolt…akirõl annyit olvasott…Fizetett majd utána futott…a fiú lassan ment de már nem érte utol...beszállt a lesötétített német rendszámú kisbuszba és elhajtottak. A lány csak nézte a buszt és megpróbált felébredni...de rádöbbent, hogy az elõbb Bill Kaulitz állt elõtte….

2.rész

Még vagy öt percig ott állt kezében a szatyrokkal és nem hitte el...nem bírta felfogni, h tényleg Õt látta. Hazáig csak ezt kérdezgette magától: Miért pont itt? Miért pont én? De nem kapott választ. Hazaért...néma csendben kipakolt majd beült a szobájába és ismét a posztert nézte a falán. Nagyjából fél órán keresztül csak ült és felrémlett benne Bill mosolya...az elõbb rámosolygott...Bill Kaulitz...kétszer is. Kezdte elhinni, hogy nem álom és tényleg megtörtént. Csörgött a mobilja. Barátnõje hívta, hogy azonnal üljön le, mert mondania kell valamit. A lány leült és csak hallgatott...elmondta barátnõje, hogy látott egy fekete, német rendszámú, sötétített kisbuszt a hotel elõtt, ahol apukája dolgozik. És négy srác szállt ki belõle. Végül mire meg tudott szólalni csak ennyit mondott:-Tudom, hogy itt vannak. Az elõbb...az elõbb...-de nem merte elmondani, félt, hogy kineveti a barátnõje. Letették a telefont, majd a lány elment sétálni, magával vitte az mp3 lejátszóját, mely a kedvenc számait tartalmazta (60%-ban Tokio Hotel-t, de voltak rajta r'n'b és disco számok).

Már elállt az esõ és kezdett sötétedni. Kedvenc helyére ment...a közeli parkba, ahol mindig legjobb barátjával szokott beszélgetni. Leült a megszokott padra és észrevette, hogy már fent vannak a csillagok az égen. Megkereste a Göncölszekeret. Szerette valamiért ezt a csillagképet. Kiskora óta nyaranta órákon keresztül képes volt nézni az eget. Fülében felcsendült a Rette mich...szemébe könnyek szöktek. Telefonálni akart, beszélni valakivel, de tudta, hogy nincs értelme...senki nem hinne neki, nem értenék meg, hogy mit érez. Feltûnt pár srác a park másik végében, de nem nagyon foglalkozott velük. A fiúk jókat nevettek és a lány felé tartott az útjuk. Elmélyült a csillagokban...és hallgatta a zenét. Nem is vette észre, hogy a négy srác hozzá beszél. Majd az egyikük finoman megrázta, mire gondolatai visszatértek a Földre. Mivel õ a padon ült kénytelen volt felnézni a fiúkra. Négyen voltak, baseball sapkában, napszemüvegben és németül beszéltek. Furcsálta, hogy éjjel ki mászkál napszemüvegben, de lusta volt ezen gondolkodni. Köszöntek neki, majd egyikük elkezdett beszélni:
-Bocs, hogy zavarunk, de az igazat megvallva sikerült eltévednünk Gustavnak köszönhetõen. És szeretnénk megkérdezni, hogy merre van a hotel. Lassan vissza kéne érnünk. Tudnál segíteni?-elmosolyodott felismerte a lányt.-Te vásároltál ma abban a boltban ugye?- És akkor a lánynak leesett, hogy kik állnak vele szemben. A Tokio Hotel...teljes életnagyságban. Elõször nem jutott szóhoz, majd megpróbálta elmagyarázni, hogy merre menjenek, de látszott a fiúkon, hogy elvesztették a fonalat.
Megszólalt Tom: -Nagyjából megértettük, hogy merre menjünk, de nem kísérnél inkább el minket? Mert megint el fogunk tévedni.-
-Rendben.- válaszolta a lány.
-Talán akkor illene bemutatkoznunk. Bár rád nézve tudod, hogy kik vagyunk...de hát a formaság. Szóval: Én Bill vagyok, õ a testvérem Tom, õ Gustav és õ Georg.- mindenki kezetrázott a lánnyal.
-Én Anitte vagyok. Hát akkor induljunk.-
Elindultak...nem hitte el, hogy itt sétál Bill mellett, amellett a fiú mellett akirõl csak álmodott és azt gondolta, hogy csak egy autogram erejéig találkoznak. És most...De kizökkentette egy kérdés a gondolataiból.
-Kérdezhetünk tõled valamit? Nincs valahol a közelben egy jó szórakozóhely? Ahol lehet inni.-kérdezte vigyorogva Bill.
-De van, két utcával odébb. De nem egy nagy durranás...de jó a zene és kedvesek az emberek.-
-Jó lesz az nekünk! Ugye fiúk?- Mindenki hevesen bólogatott.
Ezután csend következett, majd elértek a hely bejáratáig. Anitte megállt:
-Hát innen már könnyen odataláltok a hotelhez. Csak végig mentek ezen az utcán és elfordultok balra. Nagyon örülök, hogy találkoztunk és remélem jól fogjátok érezni magatokat.- és már indulni akart, mikor Bill megfogta a kezét.
-Nincs kedved inni valamit velünk? Beszélgethetnénk még. Légyszi gyere te is!-és megint elmosolyodott. Anitte ettõl a mosolytól szünt meg létezni mindig...ha Bill akármelyik videóban elmosolyodott, kapásból remegés fogta el.
-oké. Rávettél, de nem tudok sokáig maradni.-
Lementek a bárba és leültek egy külön asztalhoz. Jött a pultos lány és megkérdezte, hogy mit szeretnének inni. Anitte fordított. Persze mindenki alkoholt kért csak õ nem.
-Igyál te is valamit!Nyugodtan rendelj, majd mi fizetünk.- bíztatta Tom.
-Hát akkor Bayleis-t kérnék.-mosolyodott el.
-Azta van ízlésed! Nem igazán ismerek csajt aki Bayleis-t iszik!- mondta vigyorogva Gustav.
A pulots kihozta az italokat.
Bill felállt:- Akkor ünnepélyesen koccintsunk elsõ ismerõsünkre ebben a kis országban: Anitte-re.-
Koccintottak, majd elmerültek a beszélgetésben. Különösen érdekes dolgokról nem esett szó: zenei ízlés, bulik stb. Egyszercsak Tom megkérdezte, hogy honnan ismeri a Tokio Hotel-t. Anitte elmesélte, majd hozzátette, hogy elõször csak a szövegek miatt szerette meg az együttest. A továbbiakban még arról esett szó, hogy miért vannak itt és meddig maradnak. Hajnali egyet ütött az óra. Anitte felkapta a fejét és eszébe jutott, hogy rég otthon kéne lennie. Elköszönt Tomtól, Georgtól és Gustavtól, de Billtõl nem tudott, mert egy fél órája eltûnt. Tom kérte, hogy várjon még egy kicsit, mert biztos szeretne Bill is elköszönni tõle. De már muszály volt mennie. Gyorsan felírta a számát egy papírra és belenyomta Tom kezébe.
-Ha megint nálunk jártok és úgy gondoljátok nyugodtan hívjatok fel. És tovább isok sikert!-
Kiment az ajtón és elindult hazafelé. Fülében az mp3 és mosolygott..nem is mosolygott hanem vigyorgott. Életének eddigi legszebb estéjét élte át...a Tokio Hotel-lel együtt volt, beszélgettek és jóba lettek. És beszélt Bill-el...ezek után már nincs szüksége a poszterre a falán, hogy megnyugodjon. Csak erre az estére kell gondolnia...Ekkor valaki megragadta a vállát. Bill volt az.
-Miért mentél el? El akartam köszönni. Esetleg holnap, azaz ma nincs kedved körbe vezetni engem, akarom mondani minket a városban?-
-Szívesen. És bocs, hogy köszönés nélkül jöttem el, de már otthon kéne lennem.-
-Akkor elkísérlek. Egy lánynak nem szabad ilyen késõn egyedül hazasétálni!-
-Kérdezhetek valamit?-
-Persze, bármit.- felelte Bill.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Nem is ismersz régóta...és még csak híres sem vagyok.-mondta Anitte félve.
-Mert nagyon rendes vagy és nem ugrottál rögtön csókot követelve a nyakamba, mikor megláttál. A boltban is azért mosolyogtam rád...láttam rajtad, hogy nem hiszed el. Mikor kimentem azt hittem utánnam jössz és kérsz autogramot. Mikor láttam, hogy nem jössz, beszáltam a buszba és azt hittem nem látlak többet. De örülök, hogy találkoztunk és bevallom tetszel nekem.-mondta félve.
Anitte nem hitt sem a szemének, sem a fülének. Bill Kaulitz, akiért annyian megvesznek itt áll elõtte elpirulva és....Még csak visszagondolni sem mert arra amit Bill mondott.
-Hát õszinte leszek erre nem tudok mit mondani.-
-Gondoltam, hogy nem tetszem neked. Pedig...-
-Mibõl gondolod, hogy nem tetszel nekem? Ezt egy szóval sem mondtam. De nem vagyok hozzád való. Te híres vagy én meg egy hétköznapi csaj.-
-Pont ez az, hogy nem vagy híres. Hanem egyszerû, kedves, õszinte és szép. Szeretnélek még jobban megismerni. Találkozunk akkor ma?
-Rendben. De hol és mikor?-
-Hát a legjobb az lenne ha odajönnél a hotelhez...képesek vagyunk megint eltévedni.- mondta nevetve.-Mondjuk, hogy te is kialudt magad és a többiek is kijózanodjanak 11kor a hotel elõtt?
-Oké. Sajnálom, de most már tényleg mennem kell. Akkor holnap...-
-Várj! Megadod a számod?- Bill elõkapta a mobilját és már pötyögte is be Anitte számát.
-Tényleg megyek...akkor holnap 11kor a hotel elõtt leszek.-
-Adhataok egy búcsú puszit?- kérdezte kaján mosollyal Bill.
-De csak puszi! Oké?- válaszolt Anitte.

Bent volt a szobájában...egy forró zuhany után ismét zenét hallgatott. Nem mert elaludni..félt, hogy az egészet csak álmodta. De hajnali 3 körül elnyomta az álom...

3.rész

Délelõtt 10 óra körül ébredt fel, de nem akart kikelni az ágyból. Vissza akart menni abba a csodálatos álomba...De nem tudott visszaaludni. Meg akarta nézni a telefonján, hogy mennyi az idõ. De jött egy üzenete: Szia! Remélem nem ébresztettelek fel. Csak azt szeretnném kérni, hogy találkozzünk inkább egykor, mert a manager szervezett valami programot. De utánna ráérünk. Bill
És akkor rádöbbent...végleg elhitte, hogy nem álmodott...tényleg beszélt a Tokio Hotel-lel és Bill sms-t küldött neki. Kiugrott az ágyból majd elment zuhanyozni. Fél 12kor neki állt készülõdni. Enni semmit nem evett, nem volt sem ideje, sem étvágya. Egy órakor ott állt a hotel elõtt, várta a fiúkat. De nem jöttek. Fél kettõig ott ácsorgott, majd megunta a várakozást és bement a hotelba.Elindult a lépcsõn felfelé mikor valaki teljes erõbõl nekirohant.
-Betti! Bocsi nem akartalak fellökni! És elnézést a késésért, de a manager húzta az idõt. Ja, amúgy csak én tudok menni, mert a többieknek fotózásra hivatalosak. Amúgy szia!-mondta elhadarva a végén egy hatalmas mosollyal a fekete hajú fiú.
-Helló! Nem haragszom ,csak untam a várakozást. Neked miért nem kell menned? Már bocsi, de általában te szerepelsz a legtöbbet az újságokban...-mondta Anitte vigyorogva.
-Hát ez igaz...de...de ebben a számban nem leszek benne, csak a következõben. Akkor megyünk? Hová megyünk?Kíváncsi vagyok...-érdeklõdött Bill.
-Majd meglátod. Van itt egy szép barlang ahol lehet csónakázni...az megfelel elsõ napirendi pontnak?-kérdezte kicsit félve.
-Persze! De barlangban, hogy lehet csónakázni?-kérdezte értetlenkedve Bill.
-Jaj! Ne aggodalmaskodj már annyit! Majd meglátod.-azzal elindultak. A csónakázás alatt nem történt semmi csak beszélgettek és nevettek sokat. Ezután elmentek a Tópartra sétálni, majd beültek ebédelni egy étterembe, bár ez már akár elõvacsorának is nevezhetõ volt. Anitte pizzát rendelt és Bill is.
-Miért néztél rám olyan furcsán mikor rendeltem?-kérdezte Anitte.
-Mert általában ha egy lánnyal ebédelek akkor salátát rendel ásványvízzel. De te nem...végre valaki aki hajlandó normális kaját enni!-mosolygott rá Bill.
-Tom tényleg nagy nõcsábász? szinte minden róla szóló cikkben benne van.-kérdezte Anitte.
-Hát az túlzás, hogy nõcsábász. De nagyon szereti a lányokat...néha túlságosan. De azt azért nem értem, hogy miért kell minden újságban benne lennie azoknak a képeknek, amiken bulizunk. Fiatalok vagyunk, ugyanazt csináljuk, mint mások. A korunkbeliek is szoktak inni és cigizni.-válaszolt kicsit felháborodva Bill.
-Õszinte leszek hozzád. Azért, mert híresek vagytok és sokan a példaképeiknek tekintenek benneteket. Akkor is mikor hajat változtatsz, hányan rohannak másnap a fodrászhoz? Elég sokan. Ahogy sminkeled magad, ahogy öltözködsz az egyenesen divattá vált.-
-Erre nem tudok, mit mondani. Eddig senki nem mondat így a szemembe, egyszerre ezeket. De igazad van. De hogy éljük a régi életünket, ha mindenhol paparazzik vannak?-
-Sehogy. Pont te mondtad az elõbb: a régi életetek. Már elmúlt. Mikor befutottatok akkor új életet kaptatok, amelynek sok pozitív és negítv oldala van. Nagyon sokan szeretnek benneteket, vannak akik már fanatikusan. De ezzel párhuzamosan az jár, hogy kíváncsiak rátok. Tudni akarnak mindent; mikor, hol, mit és miért csináltok. De érdemes a pozitív oldalát nézni: ilyen fiatalon, ilyen híresek vagytok!-
-Ez igaz...-
-Nem félsz, hogy itt is le fognak fényképezni? A baseball sapi nem sokat takar belõled...-
-Ez most nem érdekel. Jól akarom érezni magam veled! Végre egyszer csak úgy beszélgetni és nevetni...És szeretném is megköszönni neked a városnézést.-mondta Bill és megfogta a kezét-Bevallom tetszel nekem és szeretnék veled minél több idõt eltölteni.-Anitte nem tudott mit válaszolni.Csak nézett Bill szemébe. Eszébe jutott a poszter a falán. A képen is mindig Bill szemét nézte. Mindig megnyugodott a barna õzikeszemektõl. De most a szíve majd kiesett a helyérõl és érezte, hogy felmegy a vérnyomása.
-Hát...nekem is tetszel. És örülök, hogy megismerhettelek.-pirulva válaszolt a lány. Kihozták a pizzákat, majd miután fizettek elmentek még egyet sétálni. Este 6 körül elindultak haza. Bill ismét elkísérte. Mikor megérkeztek a ház elé, pár percig csak nézték a másikat.
-Lesz egy party a hotelban holnap este. Nincs kedved eljönni? Táncolhatnánk és beszélgethetnénk.
-Kedvem van de nem hiszem, hogy anyuék elengednek. Tegnap sokat késtem és a mait is úgy kellett kikönyörögnöm.-mondta kedvszegetten a lány.
-Akkor felmegyek veled és megkérem anyukádat. Megmondom, hogy vigyázni fogok rád és hazakísérlek. Akkor biztos elenged!-
-Egy próbát megér.- Mikor Bill beszélt az anyukájával, akkor eldõlt minden. Annyira meglepõtt édesanyja reakcióján:
-Persze, menj csak nyugodtan és érezd jól magad. De mond meg neki, hogy tényleg vigyázzon rád és kísérjen el.- Anitte fordított majd kikisérte Billt.
-Hát akkor holnap este kilencre itt vagyok érted. Aztán majd valamikor haza is hozlak.-mondta telivigyorral Bill.
-Rendben! Akkor holnap kilenckor. Hát jó éjszakát!- már indult volna befelé mikor Bill megragadta a kezét.
-Na nem! Így nem fogok szépeket álmodni! Ez nem ér!- és finoman magához húzta a lányt, átölelte majd lágyan megcsókolta. Anitte testét remegés járta át, mintha villám csapott volna belé. Visszacsókolt, majd elváltak ajakik. De nem engedték el egymást.
-Már szép álmaid lesznek?-kérdezte mosolyogva Anitte.
-Hááát...egy repeta még jól jönne.- azzal ismét megcsókolta a lányt. De ez már merészebb és kicsit vadabb is volt.
-Azt hiszem ezek után már jól fogok aludni! Holnap jövök érted!-elengedte Anitte-t, majd elment. A lány mosolyogva nézett utánna. Még mindig remegett...

4.rész Miután bement a lakásba, próbálta elkerülni a beszélgetést édesanyjával de nem sikerült. -Szóval miatta késtél múlt éjjel. De hát ti, hogy találkoztatok? És õ tényleg Bill?-nézátt rá kérdõen anyukája. -Igen anya, õ Bill Kaulitz. És tegnap este találkoztunk...-majd elmesélt mindent, kihagyva a négyszemközti beszélgetéseket Billel. -Értem. Hát tudod, bevallom õszintén, azt hittem, hogy ez a Tokio Hotel mánia csak múlandó dolog lesz nálad. De arra számítottam legkevésbé, hogy egyszer vele jössz haza. De nagyon örülök neki.-megölelte Anitte-t-Talán jobb lenne ha még ma eldöntenéd, hogy miben akarsz menni...ismerve téged. -Okés.-válaszolt mosolyogva a lány. Nagyjából 3 órán keresztül próbálta eldönteni, hogy mit vegyen fel. Végül egy fekete,spanyol szabású szoknya mellett döntött, melyhez egy láncokkal teli övet készített elõ. Ehhez egy piros-fekete kivágott felsõt választott, mely kiemelte testének elõnyös részeit. Végül sikerült tizenegy körül ágyba kerülnie. Másnap késõn ébredt. Ebédelt, majd át kellett mennie nõvéréhez vigyázni a gyerekeire. Este hatra hazaért, zuhanyzott, hajat mosott és elkezdett öltözködni. Mivel rakoncátlan fürtjeivel nem tudott mit csinálni, kibontava hagyta a haját. Szépen, egyszerûen festette ki magát. Felvette imádott ezüst kiegészítõit. Kilencett ütött az óra, abban a pillanatban csengettek. Édesanyja ment ajtót nyitni, belépett Bill a lakásba. -Gyönyörû vagy! Akkor indulhatunk?-kérdezte és karonfogta a lányt. -Persze, de beszéljük meg, hogy mikor jövök haza, mert nem akarom, hogy anyu idegeskedjen. -Ha azt mondom, hogy legkésõbb négyre hazahozlak?- Anitte lefordította, majd ismét kellemesen csalódott anyukájában. -Hát legyen. De ne késsetek!-adott egy puszit lányának majd kiengedte a fiatalokat. Meghívták a liftet, de nem igazán akart jönni. -Nem felejtettünk el valamit?-kérdezte Bill. -Hát elvileg minden nálam van: telefon, pénztárca, kulcs...-de Bill nem hagyta befejezni a mondatot. Megcsókolta a lányt. Anitte testét a tegnap esti remegés járta át. -Én erre gondoltam-súgta mosolyogva Bill. Megjött a lift, beszálltak. A ház elõtt ott állt a sötétített kisbusz. Bent ült Tom, Georg, Gustav és egy ismeretlen férfi. Puszi kíséretében köszöntek a lánynak, majd elnidult az autó. -Akkor ahogy megbeszéltük fiúk. Fordul a sorrend: elõször Georg száll ki, majd Gustav, aztán Tom, aztán a kedves hölgy és végül Bill. Engedd meg, hogy bemutatkozzam: én vagyok a fiúk managere.-nyújtotta a kezét Anitte-nek. -Anitte-válaszolt a lány és kezetráztak. A manager még magyarázott valamit Tomnak. Eközben Anitte ijedve faggatta Billt. -Akkor ez most egy hivatalos buli lesz? Én azt hittem egy szimpla party.- -Igen hivatalos, fotósok, interjúk. De a party zártkörû lesz, oda csak egy-két fotós és újságíró jöhet be. -De...nem úgy öltöztem, meg itt vagyok. Neked elvileg nincs barátnõd nem?- -De van. Te! És azt akarom, hogy ezt mindenki tudja és meg is fogják tudni.- -Bill! De gondoltál arra, hogy csak 3 napja ismerjük egymást? És mi van ha nem fog mûködni a dolog? Akkor, hogy fognak a rajongók rádnézni? Nem akarom, hogy...- -Tudom, hogy csak rövid ideje ismerjük egymást. De nagyon-nagyon kedvellek és ezt tudnia kell minden rajongómnak. Akik igazán szeretnek azok velem együtt fognak örülni. Akik elpártolnak mellõlem, azok nem érdekelnek, mert õk nem is voltak sosem igazi fanok. Nyugodj meg! Ez a kapcsolat mûködni fog.-magához húzta a lányt és gyengéden megcsókolta. -Elnézést, hogy zavarok, de lassan megérkezünk és még tudnotok kéne valamit. Illetve inkább Anitte-nak. Miután kiszálltál a kocsiból, valószínüleg fényképezõgépek tucatjai fognak villogni. A rajongók ide nem tudtak bejönni, szóval nem kell tartanod tõlük. Várd meg amíg Bill is kiszáll. Bill! Ezután pózoltok egy darabig, de ne sokáig, nem akarok túl sok képet. Meg fogom mutatni, hogy melyik újságírohoz illetve tv társasághoz kell mennetek interjút adni. Az interjúban mondhattok bármit, nyugodtan az igazat. Nagyjából ennyi lenne. Hát akkor sok sikert! Bent találkozunk!-veregette meg a fiúk vállát a manager. -Csajszi ne idegeskedj! Minden rendben lesz!-simogatta meg Anitte kezét mosolyogva Tom. Az autó megállt és a fiúk elkezdtek kiszállni. -Igaza van Tomnak! Nyugi édes! Menj!- mondta biztatóan Bill. Anitte kiszállt a kocsiból. Érezni lehetett, hogy a fotósok meglepõdtek, de ez csak néhány másodpercig tartott, majd elkezdtek villogni a vakuk. Mikor már Bill is mellette állt váratlanul megcsókolta Anitte-t. A fotósok és újságírok hisztériában törtek ki. -Erre forduljanak! Erre! Erre!-kiabálták minden honnan. Bill megfogta a kezét és elindultak ahhoz a kamerához amit a manager elõször mutatott. -Jó estét mindkettõjüknek! Önök most egy pár igaz?-kérdezte a szõke, szemüveges nõ, aki egy mikrofont dugott az orruk alá. -Jó estét! igen egy pár vagyunk.-válaszolt Bill mosolyogva és még szorosabban magához húzta a lányt. -Mikor ismerkedtek meg? És hol?-kérdezte a riporter. -Nem túl régen és az egész egy véletlen volt. Elmentünk a fiúkkal sétálni és mivel itt még nem jártunk kicsit elkeveredtünk. Anitte volt az egyetlen ember akitõl segítséget tudtunk kérni. És õ megmutatta az utat.- -Értem. Milyen egy sztár barátnõjének lenni?-kérdezte Anitte-t. -Hát, még meg kell szoknom az érzést. Még furcsa egy kicsit.-mosolygott Anitte Billre. Ideges volt. De belenézett a fiú szemébe és sikerült megnyugodnia. Ezután a nõ Billt faggatta az együttessel kapcsolatban. A manager intett és õk továbbmentek egy másik kamerához. Itt egy kopasz férfi volt a riporter. Az elsõ kérdések pontosan megeggyeztek a nõ kérdéseivel. -És már történt Önök között valami szimpla csókon kívül?-kérdezte a férfi széles mosollyal. Anitte elkezdett remegni..a hapsi tõle kérdezte...tudta, hogy semmi nem történt, de nem volt biztos abban, hogy erre mit szabad válaszolni. Bill megérezte, hogy megijdet. -Elnézést, de erre a kérdésre nem válaszolunk. Ez már teljesen a mi magánügyünk.-A férfi beletörõdött a semleges válaszba és ismét az együttesrõl faggatta Billt. Intett a manager, hogy vége, induljanak el befelé. Miközben haladtak a lépcsõn a fotósok fényképezték õket. -Sajnálom, hogy nem tudtam válaszolni.-mondta Anitte szemlesütve, miután beléptek a partyra. -Drága semmi gond. Ha ezentúl ilyet kérdeznek csak annyit kell mondanod, hogy a magánügyünk. De azért annyira nem volt vészes ugye?- -Nem..csak nagyon lámpalázas vagyok. De szerintem még egy-két ilyen interjú és belejövök...legalábbis remélem. -Ne izgulj! Ma még lesz egy pár. Úgyhogy tudsz gyakorolni.- most Anitte csókolta meg. Szüksége volt rá, érezte, hogy ezután nem lehet gond. Miután megtalálták a többieket, együtt maradtak. A következõ interjúkban már öten válaszoltak a kérdésekre. Volt egy erõszakos riporter aki minden áron tudni akarta, hogy lefeküdtek-e már egymással. -Asszonyom elnézést, de ez csak és kizárólag ránk tartozik.- -De uram értse meg, hogy a rajongók kíváncsiak.- -Megértem, de azt a rajongók értsék meg, hogy szükségem, szükségünk van egy kis magánéletre. Az igazi fanok nem erre kíváncsiak. -De...- -Kérjük értse már meg õket, hogy ez csak az õ dolguk!-mondta egyszerre Tom, Gustav és Georg. -Rendben. Egy fénykép esetleg, ahol a kisasszony áll középen maguk négyen pedig mellete?-elkészült a kép, majd a nõ végre leszállt róluk. Még két interjút kellett adni és utánna már õvék volt az éjszaka. Billnek még el kellett mennie valami egyéni interjúra, így Anitte Tomékkal maradt. -Nagyon beléd esett a bátyám. Ennyit mosolyogni még nem láttam, pedig amúgy sem egy szomorú ember. Remélem sokáig együtt maradtok! Én is nagyon csíplek.-és kedvesen megölelte Anitte-t. -Köszi! Én is nagyon bírlak, csak félek, hogy Bill...-de nem tudta befejezni a mondatot, mert visszaért Bill. -Na már csak a tiéd vagyok! Nincs kedved táncolni?-kérdezte egy csók után. Sokat táncoltak és nevettek. Anitte mind a négy fiúval táncolt, de a lassú számoknál Bill nem engedte el. Mikor ilyen közel érezte magát a fiúhoz, nagyon nyugodt volt. Úgy érezte, hogy többet semmi baja nem lesz. Fél négykor beszálltak a kisbuszba és Anitte-t hazavitték. -Várjatok meg!-szólt Bill. Felkísérte a lányt. -Remélem azért jól érezted magad és nem bántad meg, hogy eljöttél.- -Nagyon örülök, hogy ott lehettem. de még mindig tartok a rajongóid véleményétõl...- -Nem érdekel! Már megbeszéltük, de ha kell elmondom mégegyszer: akik igazán szeretnek velem együtt fognak örülni. Lassan mennem kell, mert itthagynak, az pedig nem lenne jó.- Anitte elmosolyodott. -Na most ki akar búcsú nélkül elmenni?- -Jaj tényleg...-megcsókolták egymást, hosszan, finoman. Anitte már nem tudta mióta csókolózhatnak, de nem akarta elengedni Billt...de ajkaik elváltak. -Holnap eljöhetnél a hotelhez. Elég nagy a medence. Fürödhetnénk egyet.- -Mikorra menjek?- -Mondjuk délután kettõ? Délelõtt még tv-s szereplésünk lesz.- -Akkor kettõ. Ott leszek...hát akkor jó éjt!-elköszönt és bement a lakásba. Látta, hogy Bill még ott állt egy darabig, majd hallotta, hogy csukódik a liftajtó. 5.rész Másnap elment a hotelhez a megbeszélt idõpontban. De nem volt Bill sehol. Várt egy órát, majd fogta a telefonját és felhívta. Percegik csengett a telefon, de nem vette fel senki. Ismét megúnta a várakozást és megkérdezte a recepcióst, hogy nem tudja-e a merre vannak a fiúk. -Azt az üzenetet hagyták, hogy engedjem fel a szobájukba és legyen szíves várja meg õket. Akkor kövessen.-azzal felvezette Anitte-t a második emeletre a 17-es szobába kísérte be, majd a kezébe nyomta a kulcsot. Anitte belépett és elmálult. Ez nem is szoba volt hanem lakosztály, ami egy kisebb lakásnak is megfelelt volna.Az ajtóból egy hatalmas nappali nyílt: közepén egy üvegasztal volt egy vázával, melyben egy csokor piros tulipán volt. A hatalmas ablakokból csodaszép volt a kilátás. Három ajtó nyílt a nappaliból, de Anitte nem akart benézni, félt, hogy esetleg Tom szobájába téved. Leült az asztal melletti hatalmas kanapéra. Ekkor tûnt fel neki egy levél az asztalon, az õ neve állt rajta. Kinyitotta: Szia Drága! Sajnálom, hogy nem szóóltam idõben, de nem akarlak állandóan telefonon zaklatni. A tv-s szereplés után még van egy kis dolgunk, ezért késõbb érünk vissza. A virág a vázában a tiéd, úgy tudom a tulipán a kedvenced. Légyszíves várj meg, mert beszélnünk kell. Puszi: Bill Ui.:Ha éhes vagy akkor rendelj nyugodtan, csak ne salátát! Miután elolvasta a levelet, kiment az erkélyre. A kisbusz épp akkor állt be a parkolóba. Mindenkit látott kiszállni csak Billt nem. Visszament és leült. Pár perc múlva bejött Tom. -Szia csajszi! bill mindjárt jön csak van még egy kis dolga. Nem lenne gond ha addig rendelnénk valamit?-kérdezte Tom a haára mutatva-Éhes vagyok már. -Dehogy, nem baj. De én nem vgaoyk éhes.- -Te tudod...-válaszolt Tom. Rendelt egy nagy adag sültkruplit és hamburgert, illetve cola-t. A szobapincér felhozta Tom pedig nekiállt enni Anitte mellett. -Biztos nem gondolod meg magad? Nézd csak milyen ínycsiklandozó! Nyami...-és elhúzott egy sültkrumplit a szeme elõtt.-Na? Ha kérsz vegyél nyugodtan.-és egy hatalmasat harapott a hamburgerbõl. -Na talán egyet veszek...megjött az étvágyam. Amúgy Bill hol van?- -Hát..izé...nem tudom...azt hiszem elment valahova...de azt mondta hamarosan jön- -Milyen volt a szerelés, a felvétel?- -Semmi érdekes, de Billt faggaták sokat most, bár mindig õt faggatják. Minket is kérdeztek, hogy mi a véleményünk rólad, meg mit gondolunk a kapcsolatotokról. Ahhoz képest, hogy a téma elvileg az itteni fellépés volt...csak rólad beszéltünk és Billrõl.-mondta röhögve Tom. -És mi a véleményetek rólam?-kíváncsiskodott Anitte. -Én személy szerint nagyon bírlak, már az elejétõl fogva, bár nem mintha olyan régen ismernénk egymást. Bevallom az furcsa volt nagyon, hogy nem ugrottál rögötn a nyakunkba autogramot követelve. Ettõl tök szimpi lettél. Gustav és Georg is bírnak, csak velük még nem beszélgettél valami sokat.De...- -Na végre itt vagyok! Azt hittem, hogy sosem érek ide.-zuttyant le melléjük Bill. -Szia édes!-megcsókolta Anitte-t-tetszenek a virágok?- -Igen, a tulipán a kedvencem. Hol voltál?- -Jé! Te eszel...én is éhes vagyok.-azzal elvett egy sültkrumplit Tom táljáról. -Nana! Ez az enyém...rendeltem neked is, hamarosan hozzák. Gondoltam, hogy lopni fogsz a kajámból.-mondta vigyorogva Tom. -Csak elintéztem egy-két dolgot, de semmi érdekes. Megjelent egy pár cikk és csak pozitív visszajelzéseket kaptunk eddig. Örülnek a fanok, hogy már nem látnak depressziósnak, hanem boldognak. Ja! Jelent meg egy cikk külön rólad is. Itt van. Tessék-és Anitte kezébe nyomott egy fiataloknak szóló újágot. A címlapon Bill és az õ fényképe volt. A cikk két oldalas volt, de a harmadik oldalon csak az õ képe volt. Ami a képhez tartozott szöveg: igen, jól látjátok ezen a képen Bill Kaulitz (Tokio Hotel) barátnõje van. A lánynak spanyolos vonásai vannak. Hosszú göndör haja, mélybarna szeme és enyhén kreol bõre az olasz õsökre utal. Egyszerû, de mégis csinos ruhában volt a tegnap esti partyn. Kedves, õszinte és visszahúzódó. Látszik rajta, hogy tényleg szereti a frontembert.sok boldogságot kíván nekik a szerkeztõség. -De jól levezették a családfámat...Tisztára kielemeztek...- -Kérdezni akartam már, de nem mertem. Neked tényleg van valami latin õsöd nem?- -van, meg van német is.-válaszolt Anitte vigyorogva. -Német is van? Látod ezért illünk össze annyira...-mondta Bill átölelve a lányt. -Van egy barátnõm aki nagyon szereti a Tokio Hotel-t és szeretnék kérni tõletek valamit. Holnap lesz a szülinapja és nekem az lenne az ajándékom, hogy eljönnétek velem hozzá. Igazából Gustav a kedvence-ránézett a fiúkra és látta, hogy elszomorodnak-de titeket is nagyon szeret. szegény Georgot annyira nem.- -Hát ja...szegényt nem sokan szeretik.-szólt hozzá Tom. -Mit akartál annyira mondani nekem?-kérdezte Billt Anitte. -Hát már lényegtelen...- -Nekem mennem kell haza, mert jönnek vendégek hozzánk. Akkor holnap eljöttök velem? Este 8ra kéne odaérni.- -Rendben. Idejössz értünk mondjunk fél nyolcra? Bár jöhetsz elõbb is.-kérdezte Tom. -Persze. Köszönöm szépen!-adott három puszit Tomnak mejd elindult kifelé. Bill súgott valamit Tomnak majd õ is elindult. -Ha nem gond akkor ma is elkísérnélek. Szeretnék mondani neked valamit négyszemközt.- -Hallgatlak- -Kaptam egy lánytól egy levelet ma. Az állt benne, hogy nem érdekli, hogy van barátnõm akkor is kellek neki és meg fog szerezni. Bármi áron. Kérte, hogy találkozzak vele ma. És én ott voltam. Vele beszélgettem...elég fanatikus a csaj. És hát véletlenül megcsókolt.- -Tessék?-dermedt le Anitte-Tudom, hogy csak 4 napja ismerjük egymást, de azt hittem, hogy a barátnõd vagyok. De még most szólj ha inkább hagyjuk az egészet.- -De pont ez az. Azért menetem oda hozzá, hogy megmondjam neki, hogy csak Te érdekelsz és nem akarok más lánnyal járni. Veled akarok lenni és nem valaki mással. Azért mondtam el ezt neked, mert szerintem egy kapcsolat alapja az õszinteség.- -Tudod, nem tudom, hogy miért de hiszek neked...megbízok benned valamiért.- -Köszönöm...azt hittem, hogy most fogunk szakítani...de nem.-megcsókolta Anitte-t. Végül elérkeztek a házhoz. Még beszélgettek egy darabig a holnapi napról aztán elváltak, egy hosszú csók kíséretében. Aznap éjjel Anitte furcsát álmodott. Billt látta elmenni...de nem tudta hova megy. A következõ pillantaban, egy repülõbõl szállt ki Bill és egy lány karjaiban kötött ki...de a lány nem õ volt, hanem egy szõke cica. Verejtékezve ébredt fel álmából, ránézett a telefonjra...már reggel 9 volt... 6. rész Nagy nehezen sikerült kikószálódnia az ágyból, de még mindig az álmán gondolkodott. Remélte, hogy csak azért álmodta, mert elalvás elõtt ezen gondolkodott. Valaki csengetett. Egy szál pólóban és rövidnadrágban ment ki ajtót nyitni. Barátnõje állt elõtte. - Te mit keresel itt ilyenkor? - kérdezte Anitte kómásan. - Neked is jó reggelt! Hát ha emlékeznél megígérted, hogy segítesz a buli elõkészítésében. És segítesz ruhát választani…tudod ma meghívtam Petit is…de ha mégsem tudsz jönni semmi gond…nem fogok megharagudni. - válaszolt barátnõje kicsit kedvszegetten. - Jaj ne haragudj! Mostanában túl sok minden történik velem és kicsit kihagy az agyam. Olvastál mostanában újságot vagy jártál fent a neten? - - Nem, mivel a régi gépem elromlott és elvileg ma kapok újat, az újságoshoz meg nem jutok el sajna. De azt hallottad, hogy Billnek barátnõje van? Azért kíváncsi lennék, hogy néz ki a csaj. Most ezen, hogyhogy nem húztad fel magad? - - Most álljak neki kiabálni vagy esetleg vágjam hozzád a kulcsomat? - kérdezte Anitte vigyorogva. - Nem, nem kell. Csak annyira oda vagy Billért…furcsa, hogy nem vagy ideges. De hát nekem mindegy. Akkor jössz? - - Dóri! Adj még 10 percet, hogy felébredjek. Tegnap este…azaz ma éjjel fél 3kor mentek el a vendégek…szóval elég keveset aludtam. Gyere be addig és míg elkészülök tudunk beszélgetni. - - Rendben. Gustimról nincs új képed? Annyira rossz, hogy most nincs netem…pont mikor itt vannak nálunk. A koncertre meg kár, hogy már nem maradt jegy mikor mentünk…de se baj…majdcsak találkozunk velük valahogy! - - Pontosan…találkozunk. - nevette el magát Anitte. - Te csajszi! Gyanús vagy te nekem! Billen nem húzod fel magad…még meg is értem. De, hogy már azon is mosolyogsz, hogy nem mehetünk a koncertre?! Valami nem stimmel veled. - De de. minden stimmel. Na kész vagyok, mehetünk. – elindultak barátnõjéhez. Útközben arról beszélgettek, hogy tudnának találkozni a fiúkkal. Illetve csak Dóri beszélt, mert Anitte végig csak mosolygott. Anitte Dórinál ebédelt, majd elkezdték felcicomázni a házat. Nem lett csicsás, mert csak néhány lufit, feliratot és egyéb apró vidám dolgokat raktak ki. Az idejük nagy részét a szendvicsek elkészítésével töltötték. - Jól van ne csinálj már többet! Már senki nem fog éhen halni. – viccelõdött Anitte. - Tudom, de nem akarok a buli közben rohangálni kajáért. Ez az utolsó. Na menjünk ruhát választani…szerinted mit vegyek fel? Fekete piros cuccot? Vagy fekete fehéret…jajjj…nem tudom. De mivel te piros feketében vagy, ezért én fekte fehérben leszek. – kiválasztott egy fehér laza felsõt és ahhoz egy fekete, szegecsekkel díszített miniszoknyát. Az ujjára csak egy gyûrût húzott fel, a karkötõket sem halmozta. Nem volt annyira ékszermániás, mint Anitte. - Na szerinted így jó? – kérdezte Dóri. - Tökéletes…de feleslegesen hívtál el, mert nem is kellett segítenem. Ne haragudj de el kell mennem. Szerintem 8ra itt leszünk. – - Lesztek? Miért kivel jössz? Pasi van a dologban mi? Ezért voltál ilyen egész nap…már értem. Ki az illetõ? – - Majd meglátod! Hozzak esetleg még valami inni valót? – - Nem kell köszi. Menjél inkább, de nekem 8ra gyertek vissza a titkos Õ-vel.- mosolygott Dóri. Szerencsére a hotel, ahol a fiúk megszálltak, nem volt annyira messze barátnõjétõl. A portás már automatikusan beengedte Anitte-t. felment a 17-es szobához kopogott, majd hirtelen Tom rohant ki mobillal a kezében. - Oké…jól van…rendben…várj már egy kicsit…mindjárt adom. – azzal berohant Gustavék szobájába. - A tesód. Nem ért el a telefonodon és már teljesen kétségbe volt esve, hogy mi van veled! Mi a bánatért kapcsolod ki? – kérdezte a kanapén fekvõ Gustavot Tom. - Hogy az a fura csaj ne zaklasson .de ezt már a drága tesómnak is megmondtam…na hadd beszéljek vele4- azzal kikapta Tom kezébõl a telefont. - Szia Anitte! Mindjárt készen vagyunk. Amúgy mióta állsz itt az ajtó elõtt? – kérdezte Tom a lányt, miután köszöntek a szokásos három puszival. - Pont akkor jöttem, mikor kirontottál. Lassan el kéne indulni…a barátnõm már nagyon kíváncsi és nem akarom , hogy sokat várjon. Bill? – - Okés. Akkor bemegyek Gustavot és Georgot sürgetni. Addig is menj csak be nyugodtan. Bill bent van…még készülõdik, de vigyázz vele, mert kicsit harapós valamiért. – Anitte benyitott a szobába. Bill a tükör elõtt állt még smink nélkül, háttal a lánynak. - Cija drága! Nem is láttalak még élõben smink nélkül. – ölelte át hátulról Anitte. - Hellóka! Épp most készültem kifesteni magam. Remélem tényleg nem haragszol a tegnapért. Nem akarom , hogy már most megromoljon viszonyunk. – megcsókolta a lányt. Anitte rájött mi illetve ki hiányzott neki…Bill…alig bírt ki nélküle pár órát. De most újra a karjaiban van… - Nem haragszom. Mondtam tegnap is, hogy nem tudom miért, de megbízok benned. Valahogy annyira õszinte vagy, meg… - - Na most fejezd be, mert még elpirulok! Sikerült zavarba hoznod! Ha nem fejezed be én fogom be a szádat! – mosolyodott el Bill. - Wow! Zavarba? Pedig semmi olyat nem mondtam, hogy helyes vagy és aranyos… - de nem tudta a sorolást folytatni, mert Bill egy csókkal elhallgatatta. - Na tényleg el kéne indulni! Tudod…a szülinap… - - Mi lenne ha mi ketten itt maradnánk és hát feltalálnánk magunkat? A barátnõdnek úgyis Gustav a kedvence. Szívesebben lennék veled kettesben… - - Én is szívesen lennék veled kettesben, de a barátnõm egyszer 17 éves. És megígértem neki, hogy ott leszek és be szoktam tartani az ígéreteimet. – - Akkor majd ha nekem is megígérsz valamit betartod ugye? – - Persze! De most fesd ki magad aztán induljunk el. Rendben? – és elengedte billt. Az eddig párbeszéd ölelések és puszik közepette zajlott le. - Ok. De akkor is szívesebben lennék veled…de…mindegy…- és nekiállt Bill kihúzni a szemét- de ígérd meg nekem, hogy lesz hamarosan egy olyan nap, aminek minden percét egymással csak kettesben töltjük. - Megígérem, csak igyekezz egy kicsit…- - Szavadon foglak ám! Na kész vagyok…akkor menjünk bulizni.- átölelte Anitte-t és kimentek a szobából .Kint más várta õket Tom, Georg és Gustav. Kisétáltak a hotelbõl és lassan elértek a barátnõje házáig. Bentrõl már hallatszott a zene, de lehetett látni, hogy még nincsenek sokan. Anitte elengedte Billt és odament Gustavhoz. - A barátnõmnek te vagy a kedvence. Kérlek szépen, hogy legyél vele kedves4 Ha többet majd nem is akarsz vele talizni akkor is csak ezt az egy estét…- - Nyugi. Ha a barátnõd az a csaj aki kint áll fekete miniben…akkor fogunk még találkozni…- - Köszi! - megpuszilta Gustavot. - Nana! Még féltékeny leszek!- mondta Bill. - Drága!- ölelte át Anitte Billt- hát akkor menjünk be. 7. rész Elsétáltak a kapuig. Dóri nem is vette észre õket szerencsére, Anitte a fiúkat megállította a kapu elõtt, õ pedig bement. - Na szia! Itt vagyok. – - Hello! És hol van a srác? Nem hoztad el? – kérdezte Dóri kíváncsian. - Hát elõször szeretném átadni az ajándékodat. Nagyon remélem, hogy örülni fogsz neki. Miután odaadtam, bemutatom a barátomat. – azzal átnyújtott egy piros borítékot barátnõjének. Megölelgettek egymást majd Dóri kinyitotta és elkezdte olvasni a nem túl hosszú levelet. - Azt, hogy érted, hogy menjek ki kapuhoz? Csak nem kocsit kaptam tõled vagy esetleg motort? – kérdezte vigyorogva Anitte-t. - Hát akár azt is vehettem volna neked, de tudod a zsebpénzem nem sok…amit meg keresek az sem egy hihetetlen magas összeg. Egy piros Jaguárt akartam venni neked. - válaszolt nevetve – De szerintem ennek az ajándéknak jobban fogsz örülni. Na menjél már ki! – nagy nehezen Dóri kiment, õ pedig ott ment mögötte. Kíváncsi volt a reakciójára. Barátnõje kinyitotta a kaput és az arcára fagyott a mosoly, a keze elkezdett remegni. Még jó, hogy fogta a kaput, különben talán el is ájult volna. - Anitte! Õk itt…most…a Tokio Hotel…elõttem állnak…itt…? – kérdezte szaggatottan barátnõje, majd hirtelen elnevette magát – Kiket sikerült rávenned, hogy beöltözzenek? Bár igazán élethûre sikerült a dolog. De kár, hogy…- nem tudta a mondatot befejezni, mert közben Anitte intett Gustavnak. - Szia Gustav vagyok! A szülinapi meglepetésed egy része. Boldog szülinapot! – majd megpuszilta Dórit. Gustav után Tom, Bill, majd Georg mutatkozott be. A barátnõje még egy ideig nem tudott szóhoz jutni. Anitte mondta a fiúknak, hogy menjenek be, mert beszélnie kell Dórival. A srácok bementek és rávetették magukat a szendvicsekre…nagyon éhesek lehettek. - Na remélem örülsz. Elhoztam neked a Tokio Hotel-t, de a lényeg, hogy itt van Gustavod is. Bocs, hogy nem találkoztunk az elmúlt napokban, de sok minden történt velem. – - Örülök? Egyenesen imádlak! Ennél jobbat nem is kaphattam volna. De mennyit kellet fizetned nekik, hogy eljöjjenek? Biztos ráment a gatyád is… - - Igazából nem ment rá a gatyám. Billt sikerült egy csókkal meggyõznöm, a többieket pedig három puszival. Meg elmondtam nekik, hogy te is mennyire szereted õket. Ennyivel…és már jöttek is. – - Aha, értem….Mi? Billt mivel? Csókkal? Csak nem….De…ezért voltál egész nap ilyen és ezért nem húztad fel magad a híren, hogy Billnek barátnõje van…mert te vagy a barátnõje! Azt hiszem itt az ideje, hogy nekiállj elmesélni mindent.– - Gratulálok ehhez a csodálatos gondolatmenethez! De most nem állok neki mesélni, inkább menjünk be a fiúkhoz. – vigyorgott Anitte – Amúgy nem kell amiatt sem idegeskedni, hogy mások is itt lesznek, mert a fiúk azt mondták, hogy nem zavarja õket, meg a manager is megengedte. – elindultak befelé, de Dóri megtorpant. - Én nem fogok tudni semmit mondani Gustavnak. Már a puszinál totál leblokkoltam. Nem megyek be! – - Már bocsi, de be fogsz jönni! Ha kell, úgy viszlek be! ITT VAN GUSTAV! És te beszélni fogsz vele! Nagyon kedves, rendes srác és meg lesz a közös témátok. Na indíts befelé! – azzal sikerült barátnõjét betuszkolnia a házba. - Édes! Azt hittem már be sem jöttök. Bocs, de a fél szendvicskészletet megettük. Ha gondoljátok, rendelhetünk pizzát vagy csináljunk még kaját? – kérdezte Bill miután átölelte Anitte-t. - Majd még csinálok szendvicseket! – mondta Dóri és el is indult kifelé a konyhába. - Áá! Nem! Te vagy a szülinapos! Szépen itt maradsz, majd én megcsinálom õket. – mondta Anitte és leültette Dórit a Gustav melletti fotelba. És ezt súgta neki: Ne idegeskedj már! Hidd el, hogy tudtok beszélgetni. - Azt hiszem megyek segíteni, ketten hamarabb végzünk. – szólt közbe Bill. - Tesókám jobb lenne, ha maradnál, mert ha mész, akkor ti sem a szendvicsekkel fogtok fogalakozni! Én meg éhen halok. – kekeckedett bátyjával Tom. - Nyugi, készítünk kaját. De ha annyira nem hiszed el, akkor gyere segíteni. – - Hát Bill, tudod nem akarok zavarni! Inkább legyetek csak kettesben. – vigyorgott Tom. - Na gyere akkor menjünk, mert már én is éhes vagyok. – megragadta Anitte Bill kezét és kimentek a konyhába. - Mire vagy éhes? – kérdezte kajánul Bill. - Hát ezt inkább nem részletezném…majd egyszer elmesélem, ha nagy leszel! – vette a lapot Anitte. - Nagy leszek? Ejnye na! Idõsebb vagyok, mint te, ezért tessék szépen kifejteni, hogy mire gondoltál. – ölelte át Bill a lányt. - Egyszer majd elmesélem! Addig titok marad. – - Hát én is…- - Mit te is? – - Majd egyszer elmesélem ha nagy leszel! Addig titok marad!- válaszolt nevetve Bill és megcsókolta a lányt. - Neki kéne állni a szendvicseknek, nehogy szegény Tom éhen haljon. – elengedte Anitte Billt. - Na jó…- törõdött bele a döntésbe Bill. Nagyjából fél óra múlva elkészültek és tálcákon vitték be az ételt. Ekkor már elég sokan voltak a házban. Kereste Dórit, de nem találta sehol…Gustav is eltûnt. Ekkor leesett neki, hogy valószínûleg együtt mentek el valahova. - Na ugye! Mondtam én, hogy jól kijönnek majd egymással! – gondolta magában. Visszament Billhez és Tomhoz. Georg egy csajjal beszélgetett. - Dóri? Gustavval ment el? – kérdezte Anitte Tomot, miután beleült Bill ölébe. - Aha, együtt mentek el. Finom lett a kaja. – - Ahhoz képest, hogy õ az ünnepelt jól eltûnt. Tõlem kérdezi mindenki, hogy hol van. De nem baj! Legalább olyan ajándékot tudtam neki adni, amit soha életében nem fog elfelejteni.– a buli hátralévõ részében még sokat beszélgettek és táncoltak. Dóriék kézen fogva értek vissza éjfél körül. Elengedte Gustav kezét, majd odament Anitte-hoz. - Ti meg hol jártatok? Engem faggatott mindenki…de látom azért mégis csak tudtatok beszélgetni. Megtaláltátok a közös témát mi? – - Ne gondolj semmi rosszra. Beszélgettünk, és egyszer csak megfogta a kezem. Aztán elindultunk haza. Még nem járunk… - - Na persze! Nem jártok, de azért kézen fogva sétáltok. - vigyorgott Anitte. Dórit megrohamozták a vendégek az ajándékokkal. Fél kettõ felé Anitte elköszönt barátnõjétõl és elindult kifelé a kapun. Billt kereste, de nem találta sehol. Mikor kilépett az udvarra, látta, hogy három-négy lány ott áll Bill körül és beszélgetnek vele. Bill az egyiket megölelte, majd adott neki puszit is. Elköszönt és mintha misem történt volna odament Anitte-hoz. - Hát te? Már megyünk? – - Én megyek, de neked nem kell jönnöd. Maradj nyugodtan, majd az unokatesóm elvisz kocsival. – - Mi bajod van? A csajok mi? Rajongók…odamehetsz, megnézheted, hogy csak egy fénykép miatt pusziltam meg. Ott van náluk a gép. Nyugodtan nézd meg. Amúgy nem is az esetem…mindegyik ilyen hû de mû rocker, meg buták is. Nem tudtak egy értelmes mondatot elmondani. Ne haragudj, nem akartalak ezzel felhúzni. – nézett rá olyan „szánom-bánom” arccal Bill. - Nem tudom miért, de ezt is elhiszem neked. Bocs, hogy ezen felhúztam magam, csak kicsit fáradt vagyok már. – - Jaj! Én miért haragudnék? Talán tényleg jobb lenne ha elindulnánk, mielõtt még elalszol itt állva. – mondta Bill és átölelte a lányt. - Köszi…és még egyszer ne haragudj…- - Fejezd már be drága! Tényleg nem haragszom. Visszamegyek szólni, hogy elmegyünk. - bement Bill a házba, majd öt perc múlva Tommal együtt jött vissza. - Én is hazamegyek…fáradt vagyok már. Szóltam a managernek, hogy jöjjenek el értünk a kisbusszal. Én nem bírok elmászni a hotelig…álmos is vagyok, meg kómás is…ittam egy kis piát. Ti mivel jöttök? - - Szerintem mi is kocsival, mert Anitte is fáradt. - - Mehetünk gyalog, legalább feléledek egy kicsit. - - Hát akkor Anitte jó éjt! És pihend ki magad! - átölelte Tom a lányt és adott neki puszit. - Te is aludj jól. - - Tom! Egy óra és megyek a hotelba. - - Rendben. Hát akkor sziasztok! – és beszállt Tom a kocsiba. Anitte és Bill kézen fogva indultak el… 8. rész Halkan sétáltak, egyikõjük sem szólt a másikhoz. Az égen már fent voltak a csillagok, a nyári szellõ lágyan fújt, magával hozva a közeli erdõ illatát. Az utcai lámpák fénye beterítette arcukat, a falevek csendesen susogtak. - Na jó! Nem bírom tovább! Eddig mindig tudtunk beszélgetni, de most te sem szólsz hozzám és én sem hozzád. Valami nem stimmel. – mondta Anitte. - Aha. – válaszolt Bill. - Mond már el, hogy mi a bajod légy szíves. Olyan furcsa vagy most. Nem érezted jól magad?- - De csak…csak már veled akarok kettesben lenni és nem csak pár órát. Egy igazán jót beszélgetni. És ezt a kettesben dolgot tényleg kettesben értem…csak te és én. Se Tom, se újságírók, se senki. – válaszolta Bill. - Akkor az a bajod, hogy ma ahelyett, hogy kettesben lettünk volna, elrángattalak barátnõm szülinapjára? – - Nem…a bulin jól éreztem magam. Csak emlékszel egy pár órával ezelõtt ígértél valamit és mondtam, hogy szavadon foglak. – - Tudom, nem felejtettem. – - Akkor melyik nap? Csak mi ketten végre…- - Ezt nem tudom elõre megmondani…Sok a rokonom és nyáron jönnek látogatóba hozzánk. De valamikor majd ráérek. – - Majd? De már nem sokáig maradunk itt…és én nagyon szeretnék végre csak veled lenni. – - Drága! Most is csak velem vagy, rajtunk kívül senki nincs itt. – mosolyodott el Anitte. - Tudom, de ez is csak pár perc. De én egy egész napot akarok veled tölteni…- - Rendben. Holnap majd megbeszélünk egy napot. Ezért ne haragudj rám! – - Jaj…nem haragszom, csak félek, hogy lassan elmegyünk és akkor személyesen nem tudunk találkozni egy ideig. – - Tudom…erre már én is gondoltam. De valahogy csak megoldjuk. Ugye?- - Igen, biztos. Ne haragudj, hogy ilyen vagyok, csak délelõtt kicsit felhúzott a manager. Azt mondta, hogy majd ha kapunk a cikkekre rossz visszajelzést, akkor többet nem mutatkozhatunk együtt az utcán, csak fotózásokon meg interjúkban. Meg ha kapunk fenyegetést, akkor neked is kell testõr. Azt nem akarom…- - Miért? – - Mert minden hova veled megy…nincs egy szabad perced. Este mikor belépsz a házba még ott áll az ajtód elõtt, reggel mikor felkelsz már ott áll az ajtód elõtt. – - Tényleg? Amúgy mostanában hogyhogy nincs veled? – - Mert azt mondta a manager, hogy nem kell… Na megérkeztünk hozzátok. Hát akkor majd holnap…illetve holnap nem, mert egész nap foglalt vagyok. Holnapután?- - Rendben. Kérlek, ne haragudj! Hidd el én is lennék már veled kettesben…- átölelte Billt. - Tudom, és te ne haragudj, hogy idáig ezzel gyötörtelek. – Bill elmosolyodott és megpuszilta a lány homlokát. - Hogy fogok kibírni nélküled egy teljes napot? – - Na ezt én sem tudom…majd telefonon…Holnapután akkor mikor találkozunk?- - Szerintem ezt inkább holnap beszéljük meg…azaz ma…mennem kell. Hát akkor mára marad a telefon. – - Hát sajnos igen, de lehet, hogy este ráérek. Nem tudom…majd felhívlak. – elengedte Anitte-t egy csók kíséretében. Majd a lány elindult a lift felé, Bill pedig a másik irányba, a hotel felé. Anitte csak arra tudott gondolni, hogy Bill mitõl volt ilyen rosszkedvû. Úgy érezte, hogy valamit nem mondott el neki, miért hozta elõ az utazás témát? De nem sokáig tudta ezen törni a fejét, mert elnyomta az álom. Késõ délelõtt ébredt fel, ajtó csapódásra. Kiment a szobájából és látta, hogy édesanyja egy rakás szatyorral a kezében áll az ajtóban. - Na végre te is felkeltél! A pesti unokatesóid szóltak, hogy nem estére, hanem délre jönnek. Ezért kénytelen leszel segíteni fõzni és jó lenne, ha ma itthon maradnál, hiszen nem az én unokatesóim, hanem a tieid. Remélem mára nem terveztetek Billel semmit. – mondta az anyukája, miután egy halom üdítõt pakolt a szatyrokból közvetlenül a hûtõbe. - Neked is jó reggelt! Segíteni is tudok, meg itthon is leszek, mert Bill ma nem ér rá. Amúgy mi lesz az ebéd? Csak hogy lelkiekben felkészülhessek…- válaszolt Anitte hatalmas ásítások közepette. - Ennek örülök. Semmi különöset nem csinálok, azaz csinálunk. De megsütöm a kedvencüket, az amerikai kenyeret, meg egy kis meggyes rétest…akár Billnek is vihetnél belõle. De elõtte csinálj egy kis rendet!– - Aha. Akkor mindjárt jövök. – Anitte bement a szobájába, majd miután átöltözött és rendet csinált, kiment a konyhába. A nap hátralévõ részében azon kívül, hogy megérkeztek a rokonok semmi érdekes nem történt. Este hét környékén csörgött Anitte mobilja. - Igen? – kérdezte kicsit fáradtan. Unokatesói sikeresen lefárasztották. - Szia! Csak gondoltam megkérdezem milyen volt a napod? – szólt bele egy vidám hang a telefonba. - Bill! Azt hittem már nem is hívsz ma! – - Akartalak hívni elõbb is, csak elhúzódott a fotózás. Képzeld a Balatonnál egy hajón fényképeztek minket. Szegény Georg nem igazán kedveli a vízi jármûveket…tengeribeteg lett. De te, hogy vagy? – - Köszi jól, csak kicsit már fáradt vagyok. Itt csüngenek a nyakamon a rokonok…kár, hogy fiatalabbak nálam. Még jó, hogy nem értenek németül…remélem, hamar elmennek aludni, bár amilyen szerencsém van… - - Aludni? Miért? Nálatok alszanak? – - Aha. De hát ez van. Megkérdeztem anyut, hogy szombaton jönnek-e rokonok vagy lesz-e valamilyen családi pofavizit. - - És? Ne húzd az idegeimet! – mondta Bill. - Jól van, na! Nem jön senki és mi sem megyünk sehova, ami azt jelenti, hogy egy egész napig szabad vagyok. – válaszolt Anitte nevetve. - Hát tudod, ha most ezt személyesen mondod, akkor…akkor nem is tudom mit csináltam volna veled…Holnap csak este tudnánk találkozni, feltéve, ha ráérsz. – - Én ráérek, mert elvileg holnap még itt ebédelnek, aztán mennek haza. Ne haragudj de lassan le kell tennem…mennem kell játszani. – - Mit csinálni? – - Társasozni. Az egyik unokatesóm 9, a másik 12 éves. – - Jah. Így már értem. Akkor holnap elmehetnénk sétálni egyet. Mondjuk odamegyek elétek hatra. Oké? – - Rendben. Akkor holnap hatkor. Mennem kell. Puszillak és hiányoztál egész nap! – - Te is hiányoztál nekem és én is puszillak. Holnap ígérem pontos leszek. Na szia drága és szép álmokat! – mondta Bill majd letették a telefont. Anitte estéje nem telt valami érdekesen. Szerencsére a rokonai tíz órakor kidõltek, így õ is le tudott feküdni idõben. Bill járt a fejében, mint mindig. Érezte, hogy a tetszésnél már kezd többet érezni iránta... 9. rész Anitte másnap egy hangos nevetésre, majd puffanásra, végül sírásra ébredt fel. Sikeresen kikelt az ágyából, megnézte, hogy mennyi az idõ: fél 8. nem hitte el, h képesek ilyen korán felkelni a szünetben az unokatesói. Kiment a szobájából és látta, hogy a nappaliban a tölgyfából készült asztal és a szürkés-fekete ülõgarnitúra között kikandikál két láb. A másik oldalán pedig két apró kéz emelkedik fel. - Mi a fenét csináltok? Még korán van és anyuék is alszanak. – kérdezte Anitte kicsit mérgesen. - Semmit! Csak fogócskáztunk és megfogtam Eszti lábát õ meg elesett és elkezdett sírni. – válaszolta a 12 éves kislány. - És már nem áll szándékodban elengedni végre? – - De. Csak akkor kérjen bocsánatot. – - Miért kell bocsánatot kérnie? – - Mert elvette a…elvett valamit és már adja vissza. – - Eszti add vissza neki, te pedig enged már el. Anyuék fel fognak ébredni és annak nem lesz jó vége. – a fenyegetés hatott. Perceken belül ismét kibékültek és leültek reggelizni. A konyhájuk nem volt túl nagy, de át lehetett alakítani, ha vendégek jöttek. A két ablakból egy erdõre és a gyönyörû hegyekre lehetett látni. Télen a napkelte csodálatos volt. Ahogy a rózsaszín sugarak egyszer csak kibukkantak a hóval borított hegyek mögül és szépen fokozatosan változtatták színüket aranysárgára. Nyaranta is szép volt a napkelte, csak nem csillantak vissza a sugarak a hóval borított erdõrõl és mezõrõl. Sikerült normálisan megreggelizniük, majd Anitte leültette õket a tv elé, mesét nézni. Egy jó két óra múlva a szülõk is felébredtek. - Anyu reggeliztünk is és rendbe is tettem a konyhát. Mivel ti késõn keltetek, a lányokkal arra gondoltunk rendeljünk pizzát. – kérdezte Anitte éppen kávét fõzõ édesanyját. - Nekem megfelel. De még ráérünk nem? Jó lesz ha 11 körül rendelünk? – - Oké. Az már úgyis csak másfél óra. Addig csinálunk valamit. – A délelõtt többi része nem telt valami érdekesen, kártyáztak és tv-t néztek. Délre megérkezett a pizza is. Fél kettõ körül indultak vissza Pestre a rokonok. - Az az érdekes, hogy amikor itt vannak néha idegesítenek, amikor meg nincsenek itt akkor meg hiányoznak, és…- mondta Anitte, de nem tudta befejezni, mert csörgött a telefonja. - Szia! Dóri vagyok! Nincs kedved átjönni mondjuk 3kor beszélgetni egyet? A bulin kívül úgysem találkoztunk. – - Okés. De csak fél hatig tudok maradni, mert hatkor találkozom Billel. – - Nekem jó. Akkor várlak háromkor. Szia! – - Szia! – Anitte még elmosogatott, majd lassan elindult barátnõjéhez. A hotel, ahol a fiúk „laktak”, pont útba esett, de nem állt meg. Csak szemével megkereste Tom és Bill erkélyét és látta, hogy minden ablak zárva van. Gondolta, tényleg még nincsenek itthon. Pár perc múlva odaért Dórihoz, de váratlan meglepetés várta. A barnára festett kapu tárva nyitva volt, barátnõje kutyája, pedig vidáman szaladgált az utcában. Mikor meglátta Anitte-t odarohant hozzá és megnyalta a kezét, majd a szép magyar vizsla továbbrohant. Anitte furcsálta, hiszen barátnõje nem szokta így kiengedni a kutyát, csak akkor ha õ is kint van. De ekkor meglátta, hogy a kapu mögött, a kis kialakított kerti úton, mely körül van véve sárga és piros rózsabokrokkal, áll két alak. Csókolóztak, fejük fölött, pedig vidáman csiripelt egy cseresznyefaágán egy kismadár. - Khm…nem akarok zavarni, de fogok szeintem. – a két fiatal szétröppent, mintha valami rosszat csináltak volna. - Ööö…Hello Anittte! Hát már három óra? – kérdezte Dóri barátnõjét. - Hát igen. Amúgy szia Gustav! Te, hogyhogy itt vagy? Nincs valami interjútok?– köszönt Anitte a fiúnak. - Hello! Nem nincs, illetve csak délelõtt volt, de délre végeztünk. Miért kérdezed? – válaszolt Gustav, miközben átkarolta Dórit. - Csak azért, mert Bill azt mondta tegnap nekem ,hogy ma csak este ér rá. De mindegy, hagyjuk. – - Azt hiszem én megyek. – megcsókolta Gustav Dórit, majd adott három puszit Anitte-nek is – Megmondom Billnek, hogy hívjon fel téged. Rendicsek? – - Aha. Köszi. – - Na sziasztok csajok! – a fiú feltette a napszemüvegét, baseball sapkáját és elment. A két lány bement a lakásba., miután Dórinak sikerült a kutyáját beterelni az udvarba. A bulinak már nyoma sem volt. - Képzeld Gusti fél háromkor már elindult haza…te meg jöttél háromra és mi még mindig csókolóztunk. – mondta nevetve Dóri. - Hát azt láttam, hogy jól elvagytok. – - De jobb is, hogy jöttél ,mert anyuék fél négyre jönnek haza…és ha meglátják, hogy én egy fiúval…akkor azt hiszem nagy balhé lett volna. – - Akkor jól kijöttök egymással nem? Nem akarok vitatkozni veled, de két napja még, bizonygattad, hogy nem jártok. Most meg össze vagytok ragadva. – - Hát nem is akartam ilyen hamar, de ma hozott nekem egy szál fekete rózsát. Nem tudom, hogy honnan tudja, hogy az a kedvencem, meg azt sem tudom, hogy a fenébõl tudott eredetit szerezni. Elkezdtünk beszélgetni és utána már az ölében ültem és csókolóztunk. Aztán mondta, hogy mennie kell, mert nem akar zavarni amíg itt leszel, hadd beszélgessünk. Aztán jöttél te. Nagyjából ennyi. És veletek mi van? – - Hát megvagyunk. Jó kijövünk Billel, csak az utóbbi pár napban voltak fura húzásai. Pl. az is amikor találkozott az egyik csajjal, aki imádja. Aztán meg, az lett a mániája, hogy kettesben akar velem lenni. Meg ha hazamennek, akkor milyen keveset találkozunk majd. Nem értem, ez miiért most jutott eszébe? Azt mondták az elsõ estén mikor beszélgettünk, hogy most muszáj lesz elég hosszú ideig itt lenniük. Még csak 9 napja vannak itt. Mondtam tegnap neki a telefonban, hogy szombaton nem jönnek rokonok és akkor tudunk kettesben lenni. De tényleg nem értem, mi a baja. Tegnap azt mondta, hogy ma nem ér rá. Erre itt mondta Gusti, hogy már délben végeztek. Bill nem mond el nekem valamit és ez zavar. De annyira oda vagyok érte, meg… de inkább hagyjuk. Majd ha ma találkozunk megkérdezem. – - Lehet, hogy csak neki kell elmennie valahova. Ne gondolj mindjárt a legrosszabra. Mikor itt voltatok a bulin, látszott rajta, hogy majd megõrül amikor nem vagy vele. Mikor elhívtalak beszélgetni, akkor is csak ült a fotelban és fél szemmel leste, hogy hol vagy. Hidd el, látszik rajta, hogy õ is oda van érted. – - Remélem, hogy igazad lesz. Mikor is mész nyelvvizsgázni? – - Jaj ne is mond. Jövõ hét csütörtök, péntek. Gusti azt mondta, majd átjön és segít németezni.- - Németezni mi? Kíváncsi leszek abból mi lesz….de persze én nem gondoltam semmi rosszra.- - Tudom, hogy te SOSEM gondolsz rosszra…- - Hát nem is!- és elnevették magukat mind a ketten. Idõközben Dórinak megjöttek a szülei és anyukája kihívta õket enni. - Lányok, ha tudnátok én mit olvastam a kedvenceitekrõl az újságban! – - Anyja mondjad, mert nem tudjuk. – mondta Dóri édesanyjának. - Hát, hogy a fekete hajú srácnak, a hogy is hívják…Bill azt hiszem. Neki barátnõje van. Most min nevettek? – - Kép nem volt róla?- - Nem csak egy rövid cikk, amiben a srác azt nyilatkozta, hogy nem hitte volna, hogy egy ilyen kis országban ismerkedik, meg egy ilyen szép lánnyal.